Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
[Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
In summis excelsisque verticibus supra viam, in mediis semitis stans,
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
juxta portas civitatis, in ipsis foribus loquitur, dicens:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Intelligite, parvuli, astutiam, et insipientes, animadvertite.
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum, et aperientur labia mea ut recta prædicent.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Justi sunt omnes sermones mei: non est in eis pravum quid, neque perversum;
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
recti sunt intelligentibus, et æqui invenientibus scientiam.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Accipite disciplinam meam, et non pecuniam; doctrinam magis quam aurum eligite:
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
melior est enim sapientia cunctis pretiosissimis, et omne desiderabile ei non potest comparari.]
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
[Ego sapientia, habito in consilio, et eruditis intersum cogitationibus.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Timor Domini odit malum: arrogantiam, et superbiam, et viam pravam, et os bilingue, detestor.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Meum est consilium et æquitas; mea est prudentia, mea est fortitudo.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Per me reges regnant, et legum conditores justa decernunt;
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
per me principes imperant, et potentes decernunt justitiam.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Ego diligentes me diligo, et qui mane vigilant ad me, invenient me.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Mecum sunt divitiæ et gloria, opes superbæ et justitia.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Melior est enim fructus meus auro et lapide pretioso, et genimina me argento electo.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
In viis justitiæ ambulo, in medio semitarum judicii:
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
ut ditem diligentes me, et thesauros eorum repleam.]
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
[Dominus possedit me in initio viarum suarum antequam quidquam faceret a principio.
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Ab æterno ordinata sum, et ex antiquis antequam terra fieret.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Nondum erant abyssi, et ego jam concepta eram: necdum fontes aquarum eruperant,
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
necdum montes gravi mole constiterant: ante colles ego parturiebar.
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Adhuc terram non fecerat, et flumina, et cardines orbis terræ.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Quando præparabat cælos, aderam; quando certa lege et gyro vallabat abyssos;
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
quando æthera firmabat sursum, et librabat fontes aquarum;
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
quando circumdabat mari terminum suum, et legem ponebat aquis, ne transirent fines suos; quando appendebat fundamenta terræ:
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
cum eo eram, cuncta componens. Et delectabar per singulos dies, ludens coram eo omni tempore,
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
ludens in orbe terrarum; et deliciæ meæ esse cum filiis hominum.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Nunc ergo, filii, audite me: beati qui custodiunt vias meas.
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Audite disciplinam, et estote sapientes, et nolite abjicere eam.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Beatus homo qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei.
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Qui autem in me peccaverit, lædet animam suam; omnes qui me oderunt diligunt mortem.]
