Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Hikima ba ta yin kira ne? Fahimi ba ya tā da muryarsa ne?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
A ƙwanƙoli a kan hanya, inda hanyoyi suka haɗu, ta ɗauki matsayinta;
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
kusa da ƙofofin shiga cikin birni, a mashigai, ta tā da murya,
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
“Gare ku, ya mutane, nake kira; na tā da muryata ga dukan’yan adam.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Ku da kuke marasa azanci, ku yi hankali; ku da kuke wawaye, ku nemi fahimi.
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Ku saurara, gama ina da abubuwa masu darajan da zan faɗa; na buɗe leɓunana don in faɗa abin da yake daidai.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Bakina yana magana abin da yake gaskiya, gama leɓunana sun ƙi mugunta.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Dukan kalmomin bakina suna da adalci; babu waninsu da ya karkace ko kuwa ƙarya ne.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Ga mai tunani dukansu daidai ne; ba su da laifi ga waɗanda suke da sani.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Ku zaɓi umarnina a maimakon azurfa, sani a maimakon zinariya zalla,
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
gama hikima ta fi lu’ulu’ai daraja, kuma ba abin da kake sha’awa da za a kwatanta da ita.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
“Ni, hikima, ina zama tare da hankali; ina da sani da iya rarrabewa.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Jin tsoron Ubangiji shi ne ƙin mugunta; ina ƙin girman kai da fariya, halin mugunta da kuma muguwar magana.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Shawara da yin tunani mai kyau nawa ne; ina da fahimi da kuma iko.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Ta wurina sarakuna suke mulki masu mulki kuma suke yin dokokin da suke da adalci;
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
ta wurina sarakuna suke mulki, da kuma dukan manyan mutanen da suke mulkin duniya.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Ina ƙaunar waɗanda suke ƙaunata, kuma waɗanda suke nemana sukan same ni.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Tare da ni akwai wadata da girmamawa, dukiya da wadata masu dawwama.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
’Ya’yan itacena sun fi zinariya zalla; amfanin gonar da nake bayar ya fi azurfa mafi kyau.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Ina tafiya a hanyar adalci, a kan hanyoyin gaskiya,
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
ina ba da wadata ga waɗanda suke ƙaunata ina sa wuraren ajiyarsu su cika.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
“Ubangiji ya kawo ni a matsayi na farko na ayyukansa, kafin ayyukansa na tuntuni;
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
an naɗa ni tun fil azal, daga farko, kafin duniya ta kasance.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Sa’ad da babu tekuna, aka haife ni, sa’ad da babu maɓulɓulai masu ruwa;
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
kafin a kafa duwatsu a wurarensu, kafin tuddai ma, an haife ni,
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
kafin ya yi duniya ko gonaki ko wata ƙurar duniya.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Ina nan sa’ad da ya kafa sammai a wurarensu, sa’ad da ya shata sararin sama a kan fuskar zurfafa,
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
sa’ad da ya kafa gizagizai a bisa ya kuma kafa maɓulɓulan zurfafa daram,
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
sa’ad da ya ba wa teku iyakarsa domin kada ruwaye su zarce umarninsa, da kuma sa’ad da ya shata tussan duniya.
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
A lokacin ni ne mai tsara abubuwa a gefensa. Na cika da murna kowace rana, kullum ina farin ciki a gabansa,
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
ina farin ciki da dukan duniyarsa ina murna da’yan adam.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
“Yanzu fa,’ya’yana, ku saurare ni; masu albarka ne waɗanda suke kiyaye hanyoyina.
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Ku saurari umarnina ku kuma zama masu hikima; kada ku ƙyale ta.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Mai albarka ne wanda ya saurare ni; yana tsaro kullum a ƙofofina, yana jira a ƙofar shigata.
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Gama duk wanda ya same ni ya sami rai zai kuma sami tagomashi daga Ubangiji.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Amma duk wanda ya kāsa samuna ya cuci kansa; dukan waɗanda suke ƙina suna ƙaunar mutuwa ke nan.”
