< Példabeszédek 8 >
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Die Weisheit! Ruft sie nicht? Und Einsicht läßt sich hören
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
am Weg ganz oben auf den Höhen; an Scheidewegen tritt sie auf.
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
Beim Eingang in die Stadt, an ihren Toren, am Eingang zu den Pforten ruft sie aus:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
"Zu euch, ihr Männer, rede ich; ich spreche zu den Menschenkindern:
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Ihr Einfältigen, lernet Klugheit! Ihr Toren, kommet zur Vernunft!
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Hört zu! Denn ich will Rechtes reden, und meiner Rede Inhalt ist, was richtig.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Denn Redlichkeit nur spricht mein Gaumen; für meine Lippen ist Unehrlichkeit ein Greuel.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Rechtschaffen ist, was immer spricht mein Mund, nichts Hinterlistiges, nichts Falsches ist darin,
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
das Richtige für alle, die da fragen, und recht für die, die suchen nach Erkenntnis.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Nimm meine Mahnung lieber an als Silber, Erkenntnis lieber als erlesenes Gold. -
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Denn besser noch als Perlen ist die Weisheit; und Kostbarkeiten kommen ihr nicht gleich."
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
"Ich, Weisheit, hab zur Nachbarin die Klugheit; ich kann zu klugem Wissen kommen.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Die Furcht des Herrn verträgt sich nicht mit Bösem. Ich hasse Hochmut, Hoffart, schlimmen Wandel sowie verkehrtes Reden.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Mein ist der Rat, die Tüchtigkeit; Einsicht ist mein und mein die Stärke.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Durch mich regieren Könige, und Fürsten herrschen, wie es rechtens ist.
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Durch mich befehlen Herrschende und all die hohen Erdenrichter.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Wer mich liebt, den liebe ich; mich finden, die mich suchen,
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Reichtum und Ehre sind bei mir, ein stattlich Gut und Wohlergehen.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Weit besser noch als Gold, als feines Gold, ist meine Frucht, und mein Ertrag ist kostbarer als auserlesen Silber.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Ich wandle auf dem Pfade der Gerechtigkeit und mitten auf des Rechtes Wegen.
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
Ich gebe denen, die mich lieben, immerdar Besitz und fülle ihre Schatzkammern."
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Mich schuf der Herr als Anfang seiner Laufbahn, als erstes seiner Werke,
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
in der Urzeit. Von Ewigkeit her bin ich eingesetzt, im Anfang seit dem Weltbeginne.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Die Ozeane waren nicht, da ward ich schon geboren, als es noch keine reichen Wasserquellen gab.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Bevor die Berge eingesenkt, da war ich vor den Hügeln schon geboren.
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Er hatte Land und Flur noch nicht gemacht, noch nicht das Element des Staubes in der Welt,
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
da war ich schon dabei, als er den Himmel hergestellt, als er die Wölbung überm Ozean festsetzte,
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
als er die Wolken droben mächtig machte, und als des Ozeanes Fluten mächtig wurden,
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
als er dem Meere seine Schranke setzte, daß die Gewässer sein Geheiß nicht überschritten, als er der Erde Gründe legte.
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Zur Seite war ich ihm als Schülerin und diente zur Ergötzung Tag für Tag und spielte vor ihm jede Zeit
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
und spielte auf dem Erdkreis, den ich liebte, und zur Ergötzung diente ich den Menschenkindern."
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
"Nun, meine Söhne, hört auf mich! Heil denen, die meine Wege wählen!
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Auf Mahnung hört, auf daß ihr weise werdet! Schlagt sie nicht in den Wind!
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Heil sei den Menschen, die mich hören und Tag für Tag an meinen Türen wachen und meiner Tore Pfosten hüten!
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Denn wer mich findet, findet Leben, und von dem Herrn empfängt er alles Nötige.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Wer aber mich verfehlt, der frevelt gegen seine eigene Seele; ja alle, die mich hassen, lieben nur den Tod."