Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Ruft nicht die Weisheit, und läßt nicht die Einsicht ihre Stimme erschallen?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Oben auf den Erhöhungen am Wege, da wo Pfade zusammenstoßen, hat sie sich aufgestellt.
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
Zur Seite der Tore, wo die Stadt sich auftut, am Eingang der Pforten schreit sie:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
Zu euch, ihr Männer, rufe ich, und meine Stimme ergeht an die Menschenkinder.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Lernet [Eig. Gewinnet Einsicht in] Klugheit, ihr Einfältigen, und ihr Toren, lernet [Eig. Gewinnet Einsicht in] Verstand!
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Höret! denn Vortreffliches will ich reden, und das Auftun meiner Lippen soll Geradheit sein.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Denn mein Gaumen spricht Wahrheit aus, und Gesetzlosigkeit ist meinen Lippen ein Greuel.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Alle Worte meines Mundes sind in Gerechtigkeit; es ist nichts Verdrehtes und Verkehrtes in ihnen.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Sie alle sind richtig [Eig. geradeaus gehend] dem Verständigen, und gerade denen, die Erkenntnis erlangt haben.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Nehmet an meine Unterweisung, und nicht Silber, und Erkenntnis lieber als auserlesenes, feines Gold.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Denn Weisheit ist besser als Korallen, und alles, was man begehren mag, kommt [O. und alle Kostbarkeiten kommen] ihr nicht gleich. -
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Ich, Weisheit, bewohne die Klugheit, und finde die Erkenntnis der Besonnenheit. [O. der wohl durchdachten Entschlüsse]
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Die Furcht Jehovas ist: das Böse hassen. Hoffart und Hochmut und den Weg des Bösen und den Mund der Verkehrtheit hasse ich.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Mein sind Rat und Einsicht; [S. die Anm. zu Kap. 2,7] ich bin der Verstand, mein ist die Stärke.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Durch mich regieren Könige, und Fürsten treffen gerechte Entscheidungen; [W. beschließen Gerechtigkeit]
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
durch mich herrschen Herrscher und Edle, alle Richter der Erde.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Ich liebe, die mich lieben; und die mich früh [O. eifrig] suchen, werden mich finden.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Reichtum und Ehre sind bei mir, bleibendes Gut und Gerechtigkeit.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Meine Frucht ist besser als feines Gold und gediegenes Gold, und mein Ertrag als auserlesenes Silber.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Ich wandle auf dem Pfade der Gerechtigkeit, mitten auf den Steigen des Rechts;
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
um die, die mich lieben, beständiges Gut [Eig. Vorhandenes, Wirkliches] erben zu lassen, und um ihre Vorratskammern zu füllen.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Jehova besaß mich im [O. als] Anfang seines Weges, vor seinen Werken von jeher.
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Ich war eingesetzt von Ewigkeit her, von Anbeginn, vor den Uranfängen der Erde.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Ich war geboren, als die Tiefen [S. die Anm. zu Ps. 33,7; so auch v 27 u. 28] noch nicht waren, als noch keine Quellen [Eig. Quellenorte] waren, reich an Wasser.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Ehe die Berge eingesenkt wurden, vor den Hügeln war ich geboren;
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
als er die Erde und die Fluren noch nicht gemacht hatte, und den Beginn der Schollen [O. die Summe des Staubes] des Erdkreises.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Als er die Himmel feststellte, war ich da, als er einen Kreis abmaß über der Fläche der Tiefe;
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
als er die Wolken [S. die Anm. zu Hiob 35,5] droben befestigte, als er Festigkeit gab den Quellen der Tiefe; [O. als die Quellen der Tiefe festen Halt gewannen]
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
als er dem Meere seine Schranken setzte, daß die Wasser seinen Befehl nicht überschritten, als er die Grundfesten der Erde feststellte:
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
da war ich Schoßkind [Eig. Pflegling, Liebling; oder Künstler, Werkmeister] bei ihm, [Eig. an seiner Seite] und war Tag für Tag seine Wonne, [O. lauter Wonne] vor ihm mich ergötzend allezeit,
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
mich ergötzend auf dem bewohnten Teile [Eig. dem Erdreich] seiner Erde; und meine Wonne war bei den Menschenkindern.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Nun denn, ihr Söhne, höret auf mich: Glückselig sind, die meine Wege bewahren!
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Höret Unterweisung und werdet weise, und verwerfet sie nicht!
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Glückselig der Mensch, der auf mich hört, indem er an meinen Türen wacht Tag für Tag, die Pfosten meiner Tore hütet!
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Denn wer mich findet, hat das Leben gefunden und Wohlgefallen erlangt von Jehova.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Wer aber an mir sündigt, [O. mich verfehlt] tut seiner Seele Gewalt an; alle, die mich hassen, lieben den Tod.
