Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Eikö viisaus huuda, ja toimi julista ääntänsä?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Korkialla paikalla seisoo hän, teiden ja kujain vieressä.
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
Porteilla, kaupungin ovilla, joista sisälle käydään, hän huutaa:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
Te miehet! minä huudan teitä, ja minun ääneni on teidän tykönne, te ihmisten lapset;
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Ymmärtäkäät te tyhmät viisautta, ja te houkkiot pankaat sydämiinne.
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Kuulkaat, sillä minä puhun sitä, mikä korkia on, opetan sitä, mikä oikia on.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Sillä minun suuni puhuu totuutta, ja minun huuleni vihaa jamalatointa.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Kaikki minun puheeni ovat oikiat: ei ole siinä mitään petosta eli vääryyttä.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Ne kaikki ovat selkiät niille, jotka niitä ymmärtävät, ja oikiat niille, jotka taidon löytävät.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Ottakaat minun kuritukseni ennenkuin hopia, ja pitäkäät korkiampana minun oppini kuin kallein kulta.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Sillä viisaus on parempi kuin päärlyt, ja kaikki, mitä ihminen itsellensä toivottaa, ei ole hänen vertaisensa.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Minä viisaus asun toimen tykönä, ja minä taidan antaa hyvän neuvon.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Se on Herran pelko: vihata pahaa, ylpeyttä, tuimuutta ja pahoja teitä; sentähden vihaan minä petollista suuta.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Minun on neuvo ja voima, minun on toimi ja väkevyys.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Minun kauttani kuninkaat hallitsevat, ja neuvonantajat oikeutta saattavat;
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Minun kauttani päämiehet vallitsevat, valtamiehet ja kaikki maan tuomarit.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Minä rakastan niitä, jotka minua rakastavat, jotka varhain minua etsivät, ne löytävät minun.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Rikkaus ja kunnia on minun tykönäni, pysyväinen tavara ja vanhurskaus.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Minun hedelmäni on parempi kuin kulta ja rikkain kulta, ja minun tuloni parempi kuin valittu hopia.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Minä vaellan vanhurskaudentietä ja oikeuden askeleilla,
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
Että minä pysyväisen perinnön saattaisin niille, jotka minua rakastavat, ja täyttäisin heidän tavaransa.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Minä olen ollut Herran oma hänen teidensä alussa: ennenkuin mitään tehty oli, olin minä.
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Jo ijankaikkisuudesta olen minä asetettu, alussa, ennenkuin maa oli.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Kuin ei syvyys vielä ollut, silloin minä olin jo syntynyt, kuin ei lähteet vielä vettä kuohuneet.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Ennen kuin vuoret olivat perustetut, ja kukkulat valmistetut, olen minä syntynyt;
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Ei hän ollut vielä maata luonut, ja mitä sen päällä on, eikä maan piirin vuoria.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Kuin hän valmisti taivaan, olin minä siellä, kuin hän syvyyden visusti mittasi.
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
Kuin hän pilvet rakensi ylhäällä, ja sääsi syvyyden lähteet;
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
Kuin hän meren ääret määräsi, ja vetten eteen asetti määrän, ettei he astuisi rantansa ylitse; kuin hän maan perustukset laski,
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Silloin minä hänen kanssansa vaikutin, ja iloitsin joka päivä, ja leikitsin hänen hänen edessänsä joka aika;
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
Ja leikitsin maan piirin päällä; ja minun iloni on olla ihmisten lasten kanssa.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Niin kuulkaat siis minua, te lapset: autuaat ovat ne, jotka minun tieni pitävät.
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Kuulkaat kuritusta, olkaat viisaat, ja älkäät hyljätkö sitä.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Autuas on se ihminen, joka minua kuulee, joka minun ovellani valvoo joka päivä, ja vartioitsee minun pihtipielissäni.
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Sillä joka minun löytää, hän elämän löytää, ja on Herralle otollinen;
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Mutta, joka minua vastaan syntiä tekee, hän vahingoitsee sielunsa: jokainen joka minua vihaa, hän rakastaa kuolemaa.
