Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Waarachtig, de wijsheid roept, De schranderheid verheft haar stem!
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Zij staat langs de weg op de toppen der hoogten, Op het kruispunt der wegen,
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
Opzij van de poorten, aan de ingang der stad, Waar men de poorten betreedt, predikt zij luid:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
Ik roep tot u, mannen, Ik spreek tot de kinderen der mensen:
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Leert toch, onnozelen, wat schranderheid is, Verstaat toch, dwazen, wat wijsheid betekent!
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Luistert, want wat ik zeg is zeker, Wat over mijn lippen komt is juist;
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Mijn mond spreekt de waarheid, Van leugentaal hebben mijn lippen een afschuw.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Al mijn woorden zijn oprecht, Niet één ervan is misleidend of vals;
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Voor wie ze verstaat, zijn ze allen treffend, Voor wie ze wil begrijpen, allen juist.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Neemt liever mijn tucht aan dan zilver, Geeft aan kennis de voorkeur boven het fijnste goud;
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Want de wijsheid is meer waard dan juwelen, Geen kostbaarheid komt haar nabij!
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Ik, wijsheid, ben met overleg vertrouwd, En beschik over weloverwogen kennis;
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Maar hoogmoed en trots, een slechte levenswandel, En een wispelturige tong zijn een afschuw voor mij.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Ik beschik over raad en beleid, Ik bezit doorzicht en kracht;
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Door mij zijn de koningen koning, En bepalen de leiders wat recht is;
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Door mij zijn de vorsten vorst, En zijn alle rechtvaardige rechters in aanzien.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Die mij beminnen heb ik lief, En die mij zoeken, zullen mij vinden.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Ik beschik over rijkdom en aanzien, Over duurzame welvaart en voorspoed;
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Mijn vrucht is meer waard dan het edelste goud, Meer dan het fijnste zilver mijn oogst.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Ik wandel op de weg der gerechtigheid, Midden op de paden van het recht:
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
Om die mij beminnen, met bezit te verrijken, En hun schatkamers te vullen.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Jahweh schiep mij als zijn eerste gewrocht, Als het eerste werk, dat Hij ooit heeft gemaakt;
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Van oudsher ben ik gevormd, Van den beginne, vóór de eerste tijden der aarde.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Toen er nog geen oceanen waren. was ik geboren, Toen er nog geen bronnen, rijk aan water, bestonden;
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Eer de bergen waren neergelaten, Eer de heuvels ontstonden, werd ik geboren,
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Eer Hij de aarde had gemaakt en de velden, En alle grondstoffen der wereld.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Toen Hij de hemel welfde, was ik aanwezig, Toen Hij een kring trok rond het vlak van de oceaan;
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
Toen Hij daarboven de wolken bevestigde, En de bronnen van de oceaan begonnen te stromen;
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
Toen Hij de zee haar grenzen stelde, Dat de wateren haar oevers niet zouden overschrijden; Toen Hij de fundamenten der aarde legde:
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Was ik bij Hem als een troetelkind, Was ik elke dag zijn vermaak, Dartelde ik heel de tijd onder zijn ogen,
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
Spelend op zijn wereldrond, En mij vermakend met de kinderen der mensen.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Welnu dan kinderen luistert naar mij; Gelukkig zij, die mijn wegen bewaren;
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Hoort naar de lessen, weest wijs, en verwerpt ze niet. En de wacht houden aan de posten van mijn poorten.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Gelukkig de mens, die naar mij luistert, Die elke dag aan mijn deuren waken,
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Wie mij vindt, heeft het leven gevonden, En welbehagen verkregen van Jahweh;
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Maar wie mij mist, benadeelt zichzelf, En al wie mij haten, beminnen de dood!
