Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Mon ikke Visdommen raaber, og Forstanden opløfter sin Røst?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Paa Toppen af Højene ved Vejen, midt paa Stierne staar den;
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
ved Siden af Portene, ved Udgangen af Staden, ved Indgangen til Portene raaber den:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
Til eder, I Mænd, vil jeg raabe, og min Røst lyde til Menneskens Børn.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
I uvidende! fatter Vid; og I Daarer! fatter Forstand.
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Hører, thi jeg vil tale fyrstelige Ting og aabne mine Læber med Retvished.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Thi min Gane taler Sandhed, og Ugudelighed er en Vederstyggelighed for mine Læber.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
I Retfærdighed ere alle min Munds Ord; der er intet fordrejet eller forvendt i dem.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
De ere alle rette for den forstandige og ligefremme for dem, som finde Kundskab.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Tager imod min Undervisning og ikke imod Sølv og imod Kundskab fremfor udsøgt Guld.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Thi Visdom er bedre end Perler, og alle de Ting, man har Lyst til, kunne ikke lignes ved den.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Jeg, Visdommen, jeg har taget Bolig i Vidskab og besidder Kundskab om kløgtige Raad.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Herrens Frygt er at hade ondt; Hoffærdighed og Hovmodighed og Ondskabs Vej og den Mund, som taler forvendte Ting, hader jeg.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Raad og hvad der har Bestand, hører mig til; jeg er Forstand, mig hører Styrke til.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Ved mig regere Konger, og ved mig beskikke Fyrster Ret.
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Ved mig herske Herskere og Høvdinger, alle Dommere paa Jorden.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Jeg elsker dem, som elske mig, og de, som søge mig, skulle finde mig.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Rigdom og Ære er hos mig, varigt Gods og Retfærdighed.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Min Frugt er bedre end Guld og ædelt Malm, og at vinde mig er bedre end udsøgt Sølv.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Jeg vandrer paa Retfærdigheds Vej, midt paa Rettens Stier,
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
til at lade dem, som elske mig, arve varigt godt og til at fylde deres Forraadskamre.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Herren ejede mig som sin Vejs Begyndelse, forud for sine Gerninger, fra fordums Tid.
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Fra Evighed er jeg indsat, fra det første af, før Jorden var.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Da Afgrundene endnu ikke vare, er jeg født, da Kilderne, som have meget Vand, ikke vare til.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Før Bjergene bleve nedsænkede, før Højene bleve til, er jeg født.
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Han havde endnu ikke skabt Jorden eller Markerne eller det første af Jordens Støv.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Der han beredte Himlene, da var jeg der, der han slog en Kreds oven over Afgrunden;
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
der han befæstede Skyerne heroventil, der Afgrundens Kilder fik deres faste Sted;
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
der han satte Havet dets Grænse, at Vandene ikke skulde overtræde hans Befaling, der han lagde Jordens Grundvold:
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Da var jeg hos ham som Kunstnerinde, og jeg var hans Lyst Dag for Dag, og jeg legede for hans Ansigt alle Tider;
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
jeg legede i Verden paa hans Jord, og min Lyst var hos Menneskens Børn.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Og nu, Børn, hører mig! og salige ere de, som tage Vare paa mine Veje.
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Hører Undervisning og bliver vise, og lader den ikke fare!
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Saligt er det Menneske, som hører mig, saa at han dagligt vaager ved mine Døre og tager Vare paa mine Dørstolper.
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Thi hvo mig finder, han finder Livet og faar Velbehag hos Herren.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Men hvo, som synder imod mig, skader sin Sjæl; alle, som mig hade, elske Døden.
