Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Zdaliž moudrost nevolá, a rozumnost nevydává hlasu svého?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Na vrchu vysokých míst, u cesty, na rozcestí stojí,
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
U bran, kudy se chodí do města, a kudy se chodí dveřmi, volá, řkuci:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
Na vásť, ó muži, volám, a hlas můj jest k synům lidským.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Poučte se hloupí opatrnosti, a blázni srozumějte srdcem.
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Poslouchejtež, nebo znamenité věci mluviti budu, a otevření rtů mých pouhou pravdu.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Jistě žeť pravdu zvěstují ústa má, a ohavností jest rtům mým bezbožnost.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Spravedlivé jsou všecky řeči úst mých, není v nich nic křivého ani převráceného.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Všecky pravé jsou rozumějícímu, a přímé těm, kteříž nalézají umění.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Přijmětež cvičení mé raději než stříbro, a umění raději než zlato nejvýbornější.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Nebo lepší jest moudrost než drahé kamení, tak že jakékoli věci žádostivé vrovnati se jí nemohou.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Já moudrost bydlím s opatrností, a umění pravé prozřetelnosti přítomné mám.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Bázeň Hospodinova jest v nenávisti míti zlé, pýchy a vysokomyslnosti, i cesty zlé a úst převrácených nenávidím.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Má jest rada i šťastný prospěch, jáť jsem rozumnost, a má jest síla.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Skrze mne králové kralují, a knížata ustanovují věci spravedlivé.
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Skrze mne knížata panují, páni i všickni soudcové zemští.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Já milující mne miluji, a kteříž mne pilně hledají, nalézají mne.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Bohatství a sláva při mně jest, zboží trvánlivé i spravedlnost.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Lepší jest ovoce mé než nejlepší zlato, i než ryzí, a užitek můj než stříbro výborné.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Stezkou spravedlnosti vodím, prostředkem stezek soudu,
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
Abych těm, kteříž mne milují, přidědila zboží věčné, a poklady jejich naplnila.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Hospodin měl mne při počátku cesty své, před skutky svými, přede všemi časy.
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
Před věky ustanovena jsem, před počátkem, prvé než byla země.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Když ještě nebylo propasti, zplozena jsem, když ještě nebylo studnic oplývajících vodami.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Prvé než hory založeny byly, než byli pahrbkové, zplozena jsem;
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Ještě byl neučinil země a rovin, ani začátku prachu okršlku zemského.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Když připravoval nebesa, byla jsem tu, když vyměřoval okrouhlost nad propastí;
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
Když upevňoval oblaky u výsosti, když utvrzoval studnice propasti;
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
Když ukládal moři cíl jeho, a vodám, aby nepřestupovaly rozkázaní jeho, když vyměřoval základy země:
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Tehdáž byla jsem od něho pěstována, a byla jsem jeho potěšení na každý den, anobrž hrám před ním každého času;
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
Hrám i na okršlku země jeho, a rozkoše mé s syny lidskými.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
A tak tedy, synové, poslechněte mne, nebo blahoslavení jsou ostříhající cest mých.
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Poslouchejte cvičení, a nabuďte rozumu, a nerozpakujte se.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Blahoslavený člověk, kterýž mne slýchá, bdě u dveří mých na každý den, šetře veřejí dveří mých.
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Nebo kdož mne nalézá, nalézá život, a dosahuje lásky od Hospodina.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
Ale kdož hřeší proti mně, ukrutenství provodí nad duší svou; všickni, kteříž mne nenávidí, milují smrt.
