Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Ne propovijeda li mudrost i ne diže li razboritost svoj glas?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Navrh brda, uza cestu, na raskršćima stoji,
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
kod izlaza iz grada, kraj ulaznih vrata, ona glasno viče:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
“Vama, o ljudi, propovijedam i upravljam svoj glas sinovima ljudskim.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Shvatite mudrost, vi neiskusni, a vi nerazumni, urazumite srce.
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Slušajte, jer ću zboriti o važnim stvarima, i moje će usne otkriti što je pravo.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Jer moje nepce zbori istinu i zloća je mojim usnama mrska.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Sve su riječi mojih usta pravične, u njima nema ništa ni krivo ni prijetvorno.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Sve su one jasne razboritomu i pravedne onomu tko je stekao spoznaju.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Primajte radije moju pouku no srebro i znanje požudnije od zlata.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Jer mudrost je vrednija od biserja i nikakve se dragocjenosti ne mogu porediti s njom.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Ja, mudrost, boravim s razboritošću i posjedujem znanje umna djelovanja.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Strah Gospodnji mržnja je na zlo. Oholost, samodostatnost, put zloće i usta puna laži - to ja mrzim.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
Moji su savjet i razboritost, ja sam razbor i moja je jakost.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Po meni kraljevi kraljuju i velikaši dijele pravdu.
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Po meni knezuju knezovi i odličnici i svi suci zemaljski.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Ja ljubim one koji ljube mene i nalaze me koji me traže.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
U mene je bogatstvo i slava, postojano dobro i pravednost.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Moj je plod bolji od čista i žežena zlata i moj je prihod bolji od čistoga srebra.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Ja kročim putem pravde, sred pravičnih staza,
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
da dadem dobra onima koji me ljube i napunim njihove riznice.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Jahve me stvori kao počelo svoga djela, kao najraniji od svojih čina, u pradoba;
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
oblikovana sam još od vječnosti, odiskona, prije nastanka zemlje.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Rodih se kad još nije bilo pradubina, dok nije bilo izvora obilnih voda.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Rodih se prije nego su utemeljene gore, prije brežuljaka.
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Kad još ne bijaše načinio zemlje, ni poljana, ni početka zemaljskom prahu;
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
kad je stvarao nebesa, bila sam nazočna, kad je povlačio krug na licu bezdana.
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
Kad je u visini utvrđivao oblake i kad je odredio snagu izvoru pradubina;
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
kad je postavljao moru njegove granice da mu se vode ne preliju preko obala, kad je polagao temelje zemlji,
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
bila sam kraj njega, kao graditeljica, bila u radosti, iz dana u dan, igrajući pred njim sve vrijeme:
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
igrala sam po tlu njegove zemlje, i moja su radost djeca čovjekova.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Tako, djeco, poslušajte me, blago onima koji čuvaju moje putove.
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Poslušajte pouku - da stečete mudrost i nemojte je odbaciti.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Blago čovjeku koji me sluša i bdi na mojim vratima svaki dan i koji čuva dovratnike moje.
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Jer tko nalazi mene, nalazi život i stječe milost od Jahve.
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
A ako se ogriješi o mene, udi svojoj duši: svi koji mene mrze ljube smrt.”
