Példabeszédek 8
1 Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
Не вика ли мъдростта? И разум не издава ли гласа си?
2 magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
Тя стои по високите места край пътя, На кръстопътя;
3 kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
Възгласява на портите, при входа на града, При входа на вратите:
4 Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
Към вас, човеци, викам, И гласът ми е към човешките чада.
5 Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
Вие, глупави, разберете благоразумие, И вие, безумни, придобивайте разумно сърце
6 Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
Послушайте, защото ще говоря хубави неща. И ще отворя устните си да произнеса правото.
7 mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
Защото езикът ми ще изговори истина. И нечестието е мерзост за устните ми.
8 Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
Всичките думи на устата ми са справедливи, Няма в тях нищо лъжливо или опако.
9 mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
Те всички са ясни за разумния човек, И прави за тия, които намират знание.
10 Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
Приемете поуката ми, а не сребро, И по-добре знание, нежели избрано злато.
11 Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
Защото мъдростта е по-добра от скъпоценни камъни, И всичко желателно не се сравнява с нея.
12 Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
Аз, мъдростта, обитавам с благоразумието, И издирвам знание на умни мисли.
13 Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
Страх от Господа е да се мрази злото. Аз мразя гордост и високоумие, Лош път и опаки уста.
14 Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
У мене е съветът и здравомислието; Аз съм разум; у мен е силата.
15 Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
Чрез мене царете царуват И началниците узаконяват правда.
16 általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
Чрез мене князете началствуват, Тоже и големците и всичките земни съдии.
17 Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
Аз любя ония, които ме любят, И ония, които ме търсят ревностно, ще ме намерят.
18 Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
Богатството и славата са с мене; Да! трайният имот и правдата.
19 Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
Плодовете ми са по-добри от злато, даже от най-чисто злато, И приходът от мене от избрано сребро.
20 Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
Ходя по пътя на правдата. Всред пътеките на правосъдието,
21 hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
За да направя да наследят имот тия, които ме любят, И за да напълня съкровищницата им.
22 Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
Господ ме създаде като начало на пътя Си, Като първо от древните Си дела.
23 Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
От вечността бях създадена от начало, Преди създаването на земята.
24 Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
Родих се, когато нямаше бездните, Когато нямаше извори изобилващи с вода.
25 mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
Преди да се поставят планините, Преди хълмовете аз бях родена,
26 míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
Докато Господ още беше направил земята, нито полетата, Нито първите буци пръст на света.
27 Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
Когато приготовляваше небето, аз бях там, когато разпростираше свод над лицето на бездната.
28 midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
Когато закрепваше облаците горе, Когато усилваше изворите на бездната,
29 midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
Когато налагаше закона Си на морето, Щото водите да не престъпват повелението Му, Когато нареждаше основите на земята.
30 Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
Тогава аз бях при Него, като майсторски работник, И всеки ден се наслаждавах, Веселях се винаги пред Него.
31 játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
Веселях се на обитаемата Му земя; И наслаждението ми бе с човешките чада.
32 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
Сега, прочее, послушайте ме, о, чада, Защото блажени са ония, които пазят моите пътища.
33 Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
Послушайте поука, Не я отхвърляйте и станете мъдри.
34 Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
Блажен тоя човек, който ме слуша, Като бди всеки ден при моите порти, И чака при сълбовете на вратата ми,
35 Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
Защото който ме намери намира живот, И придобива благоволение от Господа;
36 de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
А който ме пропуска онеправдава своята си душа; Всички, които мразят мене, обичат смъртта.
