< Példabeszédek 7 >
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Sine, èuvaj rijeèi moje, i zapovijesti moje sahrani kod sebe.
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Èuvaj zapovijesti moje i biæeš živ, i nauku moju kao zjenicu oèiju svojih.
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Priveži ih sebi na prste, napiši ih na ploèi srca svojega.
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Reci mudrosti: sestra si mi; i prijateljicom zovi razboritost,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
Da bi te èuvala od žene tuðe, od tuðinke, koja laska rijeèima.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
Jer s prozora doma svojega kroz rešetku gledah,
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
I vidjeh meðu ludima, opazih meðu djecom bezumna mladiæa,
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
Koji iðaše ulicom pokraj ugla njezina, i koraèaše putem ka kuæi njezinoj,
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
U sumrak, uveèe, kad se unoæa i smrèe;
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
A gle, srete ga žena u odijelu kurvinskom i lukava srca,
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
Plaha i pusta, kojoj noge ne mogu stajati kod kuæe,
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
Sad na polju, sad na ulici, kod svakoga ugla vrebaše.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
I uhvati ga, i poljubi ga, i bezobrazno reèe mu:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
Imam žrtve zahvalne, danas izvrših zavjete svoje;
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
Zato ti izidoh na susret da te tražim, i naðoh te.
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Nastrla sam odar svoj pokrivaèima vezenijem i prostirkama Misirskim.
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
Okadila sam postelju svoju smirnom, alojem i cimetom.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
Hajde da se opijamo ljubavlju do zore, da se veselimo milovanjem.
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
Jer mi muž nije kod kuæe, otišao je na put daljni,
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
Uzeo je sa sobom tobolac novèani, vratiæe se kuæi u odreðeni dan.
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Navrati ga mnogim rijeèima, glatkim usnama odvuèe ga.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
Otide za njom odmah kao što vo ide na klanje i kao bezumnik u puto da bude karan,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
Dokle mu strijela ne probije jetru, kao što ptica leti u zamku ne znajuæi da joj je o život.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Zato dakle, djeco, poslušajte me, i pazite na rijeèi usta mojih.
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Nemoj da zastranjuje srce tvoje na putove njezine, nemoj lutati po stazama njezinijem.
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
Jer je mnoge ranila i oborila, i mnogo je onijeh koje je sve pobila.
27 Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz. (Sheol )
Kuæa je njezina put pakleni koji vodi u klijeti smrtne. (Sheol )