< Példabeszédek 7 >
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
27 Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz. (Sheol )
