Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Son min, tak vare på ordi mine, og gøym mine bodord hjå deg!
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Tak vare på bodordi mine, so skal du liva, og på læra mi som din augnestein!
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Bitt deim på fingrarne dine, skriv deim på hjartetavla!
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Seg til visdomen: «Du er mi syster», og kalla vitet din ven,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
so dei kann deg vara frå annanmanns kona, frå ei framand kvinna med sleipe ord.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
For gjenom vindauga mitt, gjenom rimarne glytte eg ut.
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
Då såg eg millom dei fåkunnige, eg gådde ein uviting millom dei unge,
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
som smaug um hyrna på gata, tok vegen til hennar hus,
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
i skumings-stundi, mot kvelden, i kolmyrke svarte natti.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
Då kom kvinna imot han i skjøkjebunad og innful i hjarta -
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
bråkande er ho og vill, heime hev ho’kje ro.
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
Snart på gata, snart på torgi, med kvart hyrna stend ho på lur -
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
Ho tok fat på han og kysste han, og med ubljug uppsyn sagde ho til han:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
«Eg hev på meg eit gilde-offer, og eg held min lovnad i dag.
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
Difor gjekk eg ut imot deg, vilde leita deg upp, og eg fann deg.
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Mi seng hev eg reidt med tæpe, med egyptiske roselakan.
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
Eg hev skvett utyver mi lega myrra, aloe og kanel.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
Kom til ein kjærleiks rus alt til morgons, lat oss hyggja oss saman i elskhug!
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
For mannen er ikkje heime, han er på ferd langt burte,
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
pengepungen tok han med seg, ved fullmånetid kjem han heim.»
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Ho fekk lokka han med all si sterke fyreteljing, forførde han med sine sleipe lippor.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
Han fylgjer henne straks, som ein ukse gjeng til slagt, som i fotjarn til tukt for dåren,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
til dess pili kløyver hans livr, som fuglen skundar til snara og veit ikkje at det gjeld livet.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Og no, søner, høyr på meg, og lyd på det munnen min talar!
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Ei vende du hjarta til hennar vegar, vimra ikkje på hennar stigar!
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
For mange med ulivssår hev ho felt, og stort er talet på deim ho hev drepe.
