< Példabeszédek 7 >

1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27 Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz. (Sheol h7585)
Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába. (Sheol h7585)

< Példabeszédek 7 >