Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Υιέ μου, φύλαττε τους λόγους μου και ταμίευσον τας εντολάς μου παρά σεαυτώ.
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Φύλαττε τας εντολάς μου, και θέλεις ζήσει· και τον νόμον μου, ως την κόρην των οφθαλμών σου.
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Δέσον αυτά επί τους δακτύλους σου, εγχάραξον αυτά επί την πλάκα της καρδίας σου.
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Ειπέ προς την σοφίαν; συ είσαι αδελφή μου· και κάλεσον την φρόνησιν συγγενή σου·
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
διά να σε φυλάττωσιν από ξένης γυναικός, από αλλοτρίας κολακευούσης διά των λόγων αυτής.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
Επειδή από του παραθύρου της οικίας μου έκυψα διά του δικτυωτού μου·
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
και είδον μεταξύ των αφρόνων, παρετήρησα μεταξύ των νεανίσκων, νέον ενδεή φρενών·
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
όστις διέβαινε διά της πλατείας, πλησίον της γωνίας αυτής, και διήρχετο την οδόν προς την οικίαν αυτής,
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
εν τω εσπερινώ σκότει της ημέρας, εν τω σκοτασμώ της νυκτός και τω γνόφω·
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
και ιδού, συναπαντά αυτόν γυνή έχουσα σχήμα πορνικόν, και καρδίαν δολιόφρονα,
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
φλύαρος και αναιδής· οι πόδες αυτής δεν μένουσιν εν τω οίκω αυτής·
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
τώρα είναι έξω, τώρα εν ταις πλατείαις, και ενεδρεύει πλησίον πάσης γωνίας.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
Και πιάνει αυτόν και φιλεί αυτόν και με αναιδές πρόσωπον λέγει προς αυτόν,
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
Έχω θυσίας ειρηνικάς· σήμερον απέδωκα τας ευχάς μου·
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
διά τούτο εξήλθον εις απάντησίν σου, ποθούσα το πρόσωπόν σου, και σε εύρηκα·
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
έστρωσα την κλίνην μου με πέπλους, με τάπητας πεποικιλμένους, με νήματα της Αιγύπτου·
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
εθυμίασα την κλίνην μου με σμύρναν, αλόην και κινάμωμον·
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
ελθέ, ας μεθυσθώμεν από έρωτος μέχρι της αυγής· ας εντρυφήσωμεν εις έρωτας·
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
διότι δεν είναι ο ανήρ εν τη οικία αυτού, υπήγεν εις οδόν μακράν·
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
έλαβε βαλάντιον αργυρίου εν τη χειρί αυτού· εν ωρισμένω καιρώ θέλει επανέλθει εις την οικίαν αυτού.
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Διά της πολλής αυτής τέχνης απεπλάνησεν αυτόν· διά της κολακείας των χειλέων αυτής είλκυσεν αυτόν.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
Ευθύς ακολουθεί αυτήν κατόπιν, καθώς ο βους υπάγει εις την σφαγήν, ή καθώς η έλαφος πηδά εις τον βρόχον,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
εωσού βέλος διαπεράση το ήπαρ αυτής· καθώς το πτηνόν σπεύδει εις την παγίδα και δεν εξεύρει ότι είναι εναντίον της ζωής αυτού.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Τώρα λοιπόν ακούσατέ μου, τέκνα, και προσέχετε εις τους λόγους του στόματός μου.
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Ας μη εκκλίνη εις τας οδούς αυτής η καρδία σου, μη παρεκτραπής εις τας τρίβους αυτής.
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
Διότι πολλούς έκαμε να πέσωσι πεπληγωμένοι, και δυνατοί είναι οι φονευθέντες υπ' αυτής.
