Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Min Søn, vogt dig mine Ord, mine Bud maa du gemme hos dig;
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
vogt mine Bud, saa skal du leve, som din Øjesten vogte du, hvad jeg har lært dig;
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
bind dem om dine Fingre, skriv dem paa dit Hjertes Tavle,
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
sig til Visdommen: »Du er min Søster!« og kald Forstanden Veninde,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
at den maa vogte dig for Andenmands Hustru, en fremmed Kvinde med sleske Ord.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
Thi fra mit Vindue skued jeg ud, jeg kigged igennem mit Gitter;
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
og blandt de tankeløse saa jeg en Yngling, en uden Vid blev jeg var blandt de unge;
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
han gik paa Gaden tæt ved et Hjørne, skred frem paa Vej til hendes Hus
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
i Skumringen henimod Aften, da Nat og Mørke brød frem.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
Og se, da møder Kvinden ham i Skøgedragt, underfundig i Hjertet;
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
løssluppen, ustyrlig er hun, hjemme fandt hendes Fødder ej Ro;
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
snart paa Gader, snart paa Torve, ved hvert et Hjørne lurer hun;
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
hun griber i ham og kysser ham og siger med frække Miner;
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
»Jeg er et Takoffer skyldig og indfrier mit Løfte i Dag,
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
gik derfor ud for at møde dig, søge dig, og nu har jeg fundet dig!
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Jeg har redt mit Leje med Tæpper, med broget ægyptisk Lærred,
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
jeg har stænket min Seng med Myrra, med Aloe og med Kanelbark;
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
kom, lad os svælge til Daggry i Vellyst, beruse os i Elskovs Lyst!
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
Thi Manden er ikke hjemme, paa Langfærd er han draget;
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
Pengepungen tog han med, ved Fuldmaane kommer han hjem!«
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Hun lokked ham med mange fagre Ord, forførte ham med sleske Læber;
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
tankeløst følger han hende som en Tyr, der føres til Slagtning, som en Hjort, der løber i Nettet,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
til en Pil gennemborer dens Lever, som en Fugl, der falder i Snaren, uden at vide, det gælder dens Liv.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Hør mig da nu, min Søn, og lyt til min Munds Ord!
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Ej bøje du Hjertet til hendes Veje, far ikke vild paa hendes Stier;
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
thi mange ligger slagne, hvem hun har fældet, og stor er Hoben, som hun slog ihjel.
