Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Čuvaj, sine, riječi moje i pohrani moje zapovijedi kod sebe.
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Čuvaj moje zapovijedi, i bit ćeš živ, i nauk moj kao zjenicu oka svoga.
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Priveži ih sebi na prste, upiši ih na ploči srca svoga;
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
reci mudrosti: “Moja si sestra” i razboritost nazovi “sestričnom”,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
da te čuva od žene preljubnice, od tuđinke koja laskavo govori.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
Kad bijah jednom na prozoru svoje kuće i gledah van kroz rešetku,
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
vidjeh među lakovjernima, opazih među momcima nerazumna mladića:
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
prolazio je ulicom kraj njezina ugla i koracao putem k njezinoj kući
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
u sumraku između dana i večeri kad se hvata noćna tmina;
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
i gle, susrete ga žena, bludno odjevena i s prijevarom u srcu.
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
Jogunasta bijaše i razuzdana, noge joj se nisu mogle u kući zadržati;
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
bila je čas na ulici, čas na trgovima i vrebala kod svakog ugla;
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
i uhvati ga i poljubi i reče mu bezobrazna lica:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
“Bila sam dužna žrtvu pričesnicu, i danas izvrših svoj zavjet;
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
zato sam ti izašla u susret, da te tražim, i nađoh te.
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Svoju sam postelju nastrla sagovima, vezenim pokrivačima misirskim;
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
svoj sam krevet namirisala smirnom, alojem i cimetom.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
Hajde da se opijamo nasladom do jutra i da se radujemo užicima ljubavi.
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
Jer muža mi nema kod kuće: otišao je na dalek put;
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
uzeo je sa sobom novčani tobolac; a vratit će se kući tek o uštapu.”
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Tako ga zavede svojim vičnim nagovorom, odvuče ga svojim glatkim usnama.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
I ludo on pođe za njom, kao što vol ide na klaonicu i kao što jelen zapleten u mrežu čeka
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
dok mu strijela ne probije jetra, i kao ptica što ulijeće u zamku, i ne znajući da će ga to života stajati.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Zato me, sine moj, poslušaj i čuj riječi mojih usta.
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Nek' ti srce ne zastranjuje na njezine putove i ne lutaj po njezinim stazama.
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
Jer je mnoge smrtno ranila i oborila, i mnogo je onih što ih je pobila.
