< Példabeszédek 6 >
1 Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél,
Fili mi, si spoponderis pro amico tuo, defixisti apud extraneum manum tuam:
2 tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által:
illaqueatus es verbis oris tui, et captus propriis sermonibus.
3 tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat;
Fac ergo quod dico, fili mi, et temetipsum libera, quia incidisti in manum proximi tui. Discurre, festina, suscita amicum tuum.
4 ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak;
Ne dederis somnum oculis tuis, nec dormitent palpebræ tuæ.
5 menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből.
Eruere quasi damula de manu, et quasi avis de manu aucupis.
6 Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj:
Vade ad formicam, o piger, et considera vias ejus, et disce sapientiam.
7 ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója,
Quæ cum non habeat ducem, nec præceptorem, nec principem,
8 elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét.
parat in æstate cibum sibi, et congregat in messe quod comedat.
9 Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból?
Usquequo, piger, dormies? quando consurges e somno tuo?
10 Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj:
Paululum dormies, paululum dormitabis, paululum conseres manus ut dormias;
11 majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
et veniet tibi quasi viator egestas, et pauperies quasi vir armatus. Si vero impiger fueris, veniet ut fons messis tua, et egestas longe fugiet a te.
12 Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár,
Homo apostata, vir inutilis, graditur ore perverso;
13 hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival;
annuit oculis, terit pede, digito loquitur,
14 ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít.
pravo corde machinatur malum, et omni tempore jurgia seminat.
15 Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás.
Huic extemplo veniet perditio sua, et subito conteretur, nec habebit ultra medicinam.
16 Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata:
Sex sunt quæ odit Dominus, et septimum detestatur anima ejus:
17 Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek;
oculos sublimes, linguam mendacem, manus effundentes innoxium sanguinem,
18 szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra;
cor machinans cogitationes pessimas, pedes veloces ad currendum in malum,
19 hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.
proferentem mendacia testem fallacem, et eum qui seminat inter fratres discordias.
20 Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását;
Conserva, fili mi, præcepta patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ.
21 kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra.
Liga ea in corde tuo jugiter, et circumda gutturi tuo.
22 Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled.
Cum ambulaveris, gradiantur tecum; cum dormieris, custodiant te: et evigilans loquere cum eis.
23 Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.
Quia mandatum lucerna est, et lex lux, et via vitæ increpatio disciplinæ:
24 Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől.
ut custodiant te a muliere mala, et a blanda lingua extraneæ.
25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival.
Non concupiscat pulchritudinem ejus cor tuum, nec capiaris nutibus illius:
26 Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza.
pretium enim scorti vix est unius panis, mulier autem viri pretiosam animam capit.
27 Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek,
Numquid potest homo abscondere ignem in sinu suo, ut vestimenta illius non ardeant?
28 avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek?
aut ambulare super prunas, ut non comburantur plantæ ejus?
29 Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl.
sic qui ingreditur ad mulierem proximi sui, non erit mundus cum tetigerit eam.
30 Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik;
Non grandis est culpa cum quis furatus fuerit: furatur enim ut esurientem impleat animam;
31 ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja.
deprehensus quoque reddet septuplum, et omnem substantiam domus suæ tradet.
32 Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.
Qui autem adulter est, propter cordis inopiam perdet animam suam;
33 Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el.
turpitudinem et ignominiam congregat sibi, et opprobrium illius non delebitur:
34 Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján,
quia zelus et furor viri non parcet in die vindictæ,
35 nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.
nec acquiescet cujusquam precibus, nec suscipiet pro redemptione dona plurima.