Példabeszédek 5
1 Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
Mon fils, sois attentif à ma sagesse, Prête l’oreille à mon intelligence,
2 hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
Afin que tu conserves la réflexion, Et que tes lèvres gardent la connaissance.
3 Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
Car les lèvres de l’étrangère distillent le miel, Et son palais est plus doux que l’huile;
4 de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Mais à la fin elle est amère comme l’absinthe, Aiguë comme un glaive à deux tranchants.
Ses pieds descendent vers la mort, Ses pas atteignent le séjour des morts. (Sheol h7585)
6 az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
Afin de ne pas considérer le chemin de la vie, Elle est errante dans ses voies, elle ne sait où elle va.
7 Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
Et maintenant, mes fils, écoutez-moi, Et ne vous écartez pas des paroles de ma bouche.
8 Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
Éloigne-toi du chemin qui conduit chez elle, Et ne t’approche pas de la porte de sa maison,
9 Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
De peur que tu ne livres ta vigueur à d’autres, Et tes années à un homme cruel;
10 nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
De peur que des étrangers ne se rassasient de ton bien, Et du produit de ton travail dans la maison d’autrui;
11 Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
De peur que tu ne gémisses, près de ta fin, Quand ta chair et ton corps se consumeront,
12 és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
Et que tu ne dises: Comment donc ai-je pu haïr la correction, Et comment mon cœur a-t-il dédaigné la réprimande?
13 és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
Comment ai-je pu ne pas écouter la voix de mes maîtres, Ne pas prêter l’oreille à ceux qui m’instruisaient?
14 Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
Peu s’en est fallu que je n’aie éprouvé tous les malheurs Au milieu du peuple et de l’assemblée.
15 Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
Bois les eaux de ta citerne, Les eaux qui sortent de ton puits.
16 Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
Tes sources doivent-elles se répandre au-dehors? Tes ruisseaux doivent ils couler sur les places publiques?
17 Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
Qu’ils soient pour toi seul, Et non pour des étrangers avec toi.
18 Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
Que ta source soit bénie, Et fais ta joie de la femme de ta jeunesse,
19 Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
Biche des amours, gazelle pleine de grâce: Sois en tout temps enivré de ses charmes, Sans cesse épris de son amour.
20 hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
Et pourquoi, mon fils, serais-tu épris d’une étrangère, Et embrasserais-tu le sein d’une inconnue?
21 Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
Car les voies de l’homme sont devant les yeux de l’Éternel, Qui observe tous ses sentiers.
22 Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
Le méchant est pris dans ses propres iniquités, Il est saisi par les liens de son péché.
23 Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
Il mourra faute d’instruction, Il chancellera par l’excès de sa folie.
