< Példabeszédek 5 >

1 Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
My son, to my wisdom, attend, and, to mine understanding, incline thou thine ear:
2 hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
That thou mayest preserve discretion, —and, as for knowledge, that thy lips may guard it.
3 Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
For, with sweet droppings, drip the lips of her that is a stranger, and, smoother than oil, is her mouth;
4 de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
But, the latter end of her, is bitter as wormwood, sharp, as a two-edged sword!
5 Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
Her feet, are going down to death, —on hades, will her steps take firm hold. (Sheol h7585)
6 az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
Lest, the path of life, she should ponder, her tracks have wandered she knoweth not [whither].
7 Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
Now, therefore, ye sons, hearken unto me, and do not turn away from the sayings of my mouth.
8 Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
Keep far from her thy way, and do not go near the opening of her house:
9 Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
Lest thou give, to other men, thy vigour, and thy years, to him that is cruel:
10 nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
Lest strange men, be well fed, by thy strength, and, thy toils, be in the house of the alien.
11 Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
So shalt thou grieve in thy latter end, in the failing of thy flesh and of thy healthy condition;
12 és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
And thou shalt say—How I hated correction! and, reproof, my heart disdained;
13 és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
Neither hearkened I to the voice of my teachers, nor, to my instructors, inclined I mine ear:
14 Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
Soon was I in all evil, in the midst of convocation and assembly.
15 Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
Drink thou water out of thine own cistern, and flowing streams out of the midst of thine own well.
16 Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
Let not thy fountains, flow over, abroad, in the streets, dividings of waters:
17 Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
Let them be for thyself, alone, and not for strangers with thee.
18 Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
Let thy well-spring be blessed, —and get thy joy from the wife of thy youth: —
19 Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
A loving hind! a graceful doe! let, her bosom, content thee at all times, and, in her love, mayst thou stray evermore.
20 hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
Wherefore, then, shouldst thou stray, my son, with a strange woman? or embrace the bosom of a woman unknown?
21 Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
For, before the eyes of Yahweh, are the ways of a man, —and, all his tracks, doth he consider:
22 Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
His own iniquities, shall entrap him with the lawless, and, by the cords of his own sin, shall he be seized.
23 Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
He, shall die, for lack of discipline, and, by the abounding of his perversity, shall he be lost.

< Példabeszédek 5 >