Példabeszédek 5
1 Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
My son, attend unto my wisdom, and bow thine ear to my understanding:
2 hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
That thou mayest regard discretion, and that thy lips may keep knowledge.
3 Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
For the lips of a strange woman drop as an honeycomb, and her mouth is smoother than oil:
4 de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
But her end is bitter as wormwood, sharp as a twoedged sword.
Her feet go down to death; her steps take hold on hell. (Sheol h7585)
6 az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
Lest thou shouldest ponder the path of life, her ways are moveable, that thou canst not know them.
7 Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
Hear me now therefore, O ye children, and depart not from the words of my mouth.
8 Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house:
9 Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
Lest thou give thine honour unto others, and thy years unto the cruel:
10 nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
Lest strangers be filled with thy wealth; and thy labours be in the house of a stranger;
11 Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
And thou mourn at the last, when thy flesh and thy body are consumed,
12 és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
And say, How have I hated instruction, and my heart despised reproof;
13 és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
And have not obeyed the voice of my teachers, nor inclined mine ear to them that instructed me!
14 Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
I was almost in all evil in the midst of the congregation and assembly.
15 Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
16 Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
Let thy fountains be dispersed abroad, and rivers of waters in the streets.
17 Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
Let them be only thine own, and not strangers’ with thee.
18 Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
Let thy fountain be blessed: and rejoice with the wife of thy youth.
19 Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
Let her be as the loving hind and pleasant roe; let her breasts satisfy thee at all times; and be thou ravished always with her love.
20 hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
And why wilt thou, my son, be ravished with a strange woman, and embrace the bosom of a stranger?
21 Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
For the ways of man are before the eyes of Yhwh, and he pondereth all his goings.
22 Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
His own iniquities shall take the wicked himself, and he shall be holden with the cords of his sins.
23 Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
He shall die without instruction; and in the greatness of his folly he shall go astray.
