Példabeszédek 5
1 Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
Mijn zoon, schenk uw aandacht aan mijn wijsheid, Neig uw oor tot mijn inzicht;
2 hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
Dat overleg en ervaring u mogen behoeden, En u bewaren voor de lippen van een vreemde vrouw.
3 Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
Want al druipen de lippen der vreemde van honing, En is haar gehemelte gladder dan olie,
4 de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Ten slotte is zij bitter als alsem, En scherp als een tweesnijdend zwaard.
Haar voeten dalen af naar de dood, Tot de onderwereld leiden haar schreden; (Sheol h7585)
6 az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
Ze bakent de weg des levens niet af, Maar haar paden kronkelen ongemerkt!
7 Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
Welnu dan kinderen, luistert naar mij, Keert u niet af van mijn woorden.
8 Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
Houd uw weg verre van haar, Nader niet tot de deur van haar huis:
9 Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
Anders moet ge aan anderen uw frisheid afstaan, Uw jaren offeren aan een ongenadig mens
10 nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
Verrijken zich vreemden met uw vermogen, En komt uw zuurverdiend loon in het huis van een ander.
11 Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
Dan slaat ge ten slotte aan ‘t jammeren, En moet ge, als heel uw lichaam op is, bekennen:
12 és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
Hoe heb ik toch de tucht kunnen haten, En de vermaning in de wind kunnen slaan?
13 és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
Waarom heb ik niet geluisterd naar hen, die mij onderwezen, Geen aandacht geschonken aan hen, die mij leerden?
14 Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
Nu hebben mij haast alle rampen getroffen Midden in de kring van mijn volk!
15 Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
Drink water uit uw eigen bron, Een koele dronk uit uw eigen put
16 Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
Zoudt ge úw wellen over de rand laten stromen, Uw watergolven over de straten?
17 Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
Néén, u alleen behoren zij toe, Niet aan vreemden nevens u.
18 Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
Houd dus uw bron voor u zelf, En geniet van de vrouw uwer jeugd:
19 Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
Die aanminnige hinde, Die bevallige gems; Haar borsten mogen u ten allen tijde bevredigen. Aan haar liefde moogt ge u voortdurend bedwelmen.
20 hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
Waarom, mijn zoon, zoudt ge u aan een vreemde te buiten gaan, De boezem strelen van een onbekende?
21 Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
Voor de ogen van Jahweh liggen de wegen van iedereen open, Hij let op de paden van allen:
22 Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
De boze wordt in zijn eigen wandaden verstrikt, In de banden van zijn zonden gevangen;
23 Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
Zijn losbandigheid brengt hem om het leven, Door zijn vele dwaasheden komt hij om.
