Példabeszédek 5
1 Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
Min Søn! giv Agt paa min Visdom; bøj dit Øre til min Indsigt;
2 hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
at du maa gemme kloge Raad, og at dine Læber maa bevare Kundskab.
3 Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
Thi med Honning dryppe den fremmede Kvindes Læber, og glattere end Olie er hendes Gane.
4 de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Men paa det sidste er hun besk som Malurt, hvas som et tveægget Sværd.
Hendes Fødder gaa nedad til Døden, hendes Skridt stunde imod Dødsriget. (Sheol h7585)
6 az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
For at hun ikke skal tænke over Livets Sti, ere hendes Veje ustadige, uden at hun ved det.
7 Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
Saa hører mig nu, I Børn! og viger ikke fra min Munds Ord.
8 Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
Lad din Vej være langt fra hende, og nærm dig ikke Døren til hendes Hus,
9 Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
at du ikke skal give andre din Ære og en grusom Herre dine Aar;
10 nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
at fremmede ikke skulle mættes af din Formue, og alt, hvad du har arbejdet for, komme i anden Mands Hus;
11 Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
saa at du skal hyle; paa det sidste, naar dit Kød og dit Huld tæres hen,
12 és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
og sige: Hvorledes har jeg dog kunnet hade Undervisning og mit Hjerte kunnet foragte Revselse?
13 és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
saa at jeg ikke hørte paa mine Læbers Røst, ej heller bøjede mit Øre til dem, som underviste mig.
14 Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
Nær var jeg kommen i al Ulykke midt i Forsamlingen og Menigheden.
15 Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
Drik Vand af din egen Brønd og frisk Vand af din egen Kilde!
16 Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
Skulde vel dine Kilder flyde udenfor, dine Vandbække ud paa Gaderne?
17 Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
Lad dem høre dig til, dig alene, og ikke de fremmede tillige med dig.
18 Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
Din Kilde være velsignet, og glæd dig ved din Ungdoms Hustru,
19 Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
en elskelig Hind og en yndig Stenged; hendes Barm beruse dig stedse, i hendes Kærlighed sværme du alle Tider.
20 hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
Hvorfor vil du, min Søn! sværme for en fremmed Kvinde og favne en anden Kvindes Barm?
21 Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
Thi en Mands Veje ere for Herrens Øjne, og han vejer alle hans Skridt.
22 Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
Den ugudeliges Misgerninger skulle gribe ham selv, og han skal holdes fast i sin Synds Snorer.
23 Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
Han skal dø, fordi han ikke vilde lade sig undervise, og han skal tumle om for sin Daarligheds Skyld.
