Példabeszédek 4
1 Halljátok, fiúk, az atya oktatását s figyeljetek, hogy meg ösmerjétek az értelmességet;
Klausāties, mani bērni, tēva pamācīšanu un meklējiet atzīšanu mācīties;
2 mert jó tanúlságot adtam nektek, tanomat el ne hagyjátok.
Jo es jums dodu labu mācību, neatmetiet manu bauslību!
3 Mert fia voltam atyámnak, gyöngéd s egyetlen az anyám előtt;
Jo es biju sava tēva dēls, savai mātei luteklītis un vienīgais;
4 az tanított meg engem, s mondta nékem: Tartsa meg szavaimat szíved, őrizd meg parancsaimat, hogy élj.
Un viņš mani mācīja un sacīja: Lai tava sirds pieņem manus vārdus, turi manus baušļus, tad tu dzīvosi;
5 Szerezz bölcsességet, szerezz értelmességet; ne felejtsd el, ne hajolj el szájam mondásaitól.
Manto gudrību, manto atzīšanu; neaizmirsti un negriezies nost no manas mutes vārdiem;
6 Ne hagyd el őt s megőriz téged, szeresd őt és megóv téged.
Neatstāj to, tad viņa tevi paglābs; mīļo viņu, tad viņa tevi pasargās.
7 Kezdete a bölcsességnek: szerezz bölcsességet! s minden szerzeményeden szerezz értelmességet!
Gudrības iesākums ir: Manto gudrību un ar visu savu padomu samanto atzīšanu.
8 Tüntesd ki őt és fölemel téged, tiszteltté tesz téged, midőn átkarolod.
Turi viņu augsti, tad viņa tevi paaugstinās, viņa tevi cels godā, ja tu viņu apkampsi.
9 Ad majd fejednek kecses füzért, díszes koronával ajándékoz meg téged.
Viņa dos jauku glītumu tavai galvai; krāšņu kroni viņa tev dāvinās.
10 Halljad fiam s fogadd el mondásaimat, hogy megsokasodjanak a te életed évei.
Klausies, mans bērns, un pieņem manus vārdus, tad vairosies tavas dzīvības gadi.
11 Bölcsesség útjára tanítottalak, járattalak az egyenesség nyomdokaiban.
Es tev mācīšu gudrības ceļu, es tevi vadīšu uz taisna ceļa,
12 Jártadban nem szorul meg lépésed, s ha futsz, nem botlasz meg.
Ka staigājot tavi soļi nemetās, un tekot tu nepiedauzies.
13 Ragaszkodjál az oktatáshoz, ne hagyd abba, óvd meg őt, mert ő az életed.
Turies cieti pie pamācības, neatstājies no tās, sargi to; jo tā ir tava dzīvība.
14 A gonoszok ösvényére ne menj, és ne haladj a rosszak útján.
Uz bezdievīgo tekas nenāc un uz ļauno ceļa neej!
15 Vesd el, ne vonulj rajta, térj le róla s vonulj el.
Stājies no tā, nestaigā uz viņa; raujies no tā un ej garām!
16 Mert nem alusznak, ha rosszat nem tesznek, s el van rabolva álmuk, ha botlást nem okoznak.
Jo tie neaiziet gulēt, pirms nav ļauna darījuši, un tiem nenāk miegs, pirms nav kādu zemē gāzuši.
17 Mert ették a gonoszság kenyerét és az erőszakoskodás borát isszák.
Jo tie ēd bezdievības maizi un dzer negantības vīnu.
18 S az igazak ösvénye akár a fényes napvilág, mely egyre világosabb lesz a nappal megszilárdultáig;
Bet taisno celiņš ir kā spožs gaišums, kas spīd un spīd, līdz diena aust.
19 a gonoszok útja akár az éjhomály, nem tudják, miben botlanak meg.
Bezdievīgo ceļš ir kā akla tumsība; tie nezin, pār ko tie kritīs.
20 Fiam, szavaimra figyelj, mondásaimra hajtsad füledet;
Ņem vērā, mans dēls, manus vārdus, griez savu ausi uz manu valodu,
21 ne mozduljanak el szemeid elől, őrizd azokat szíved belsejében:
Lai tie nezūd no tavām acīm; paglabā tos savā sirds dziļumā;
22 mert élet azok megtalálóik számára s egész testöknek gyógyulás.
Jo tie ir dzīvība tiem, kas tos atrod, un visai viņu miesai zāles, kas dziedina.
23 Minden őrzendőnél jobban óvjad szívedet, mert abból erednek az élet forrásai.
Pār visu, kas jāsargā, sargi savu sirdi; jo no tās iziet dzīvība.
24 Vesd le magadról a szájnak görbeségét, s az ajkak ferdeségét távolítsd el magadtól.
Atstādini no sevis netiklu muti, un netaisnas lūpas lai ir tālu no tevis.
25 Szemeid előre tekintsenek és szempilláid egyenesen nézzenek magad elé.
Lai tavas acis taisni skatās, un tavi acu raugi taisni tavā priekšā.
26 Mérlegeld lábad nyomdokát s mind az útjaid megszilárdulnak.
Nosver savu kāju soļus, tad visi tavi ceļi labi izdosies.
27 Ne hajolj jobbra és balra, távoztasd lábadat a rossztól.
Negriezies ne uz labo ne kreiso pusi; sargi savu kāju no ļauna.
