Példabeszédek 4
1 Halljátok, fiúk, az atya oktatását s figyeljetek, hogy meg ösmerjétek az értelmességet;
Poslouchejte, synové, učení otcova, a pozorujte, abyste poznali rozumnost.
2 mert jó tanúlságot adtam nektek, tanomat el ne hagyjátok.
Nebo naučení dobré dávám vám, neopouštějtež zákona mého.
3 Mert fia voltam atyámnak, gyöngéd s egyetlen az anyám előtt;
Když jsem byl syn u otce svého mladičký, a jediný při matce své,
4 az tanított meg engem, s mondta nékem: Tartsa meg szavaimat szíved, őrizd meg parancsaimat, hogy élj.
On vyučoval mne a říkal mi: Ať se chopí výmluvností mých srdce tvé, ostříhej přikázaní mých, a živ budeš.
5 Szerezz bölcsességet, szerezz értelmességet; ne felejtsd el, ne hajolj el szájam mondásaitól.
Nabuď moudrosti, nabuď rozumnosti; nezapomínej, ani se uchyluj od řečí úst mých.
6 Ne hagyd el őt s megőriz téged, szeresd őt és megóv téged.
Neopouštějž jí, a bude tě ostříhati; miluj ji, a zachová tě.
7 Kezdete a bölcsességnek: szerezz bölcsességet! s minden szerzeményeden szerezz értelmességet!
Předně moudrosti, moudrosti nabývej, a za všecko jmění své zjednej rozumnost.
8 Tüntesd ki őt és fölemel téged, tiszteltté tesz téged, midőn átkarolod.
Vyvyšuj ji, a zvýšíť tě; poctí tě, když ji přijmeš.
9 Ad majd fejednek kecses füzért, díszes koronával ajándékoz meg téged.
Přidá hlavě tvé příjemnosti, korunou krásnou obdaří tě.
10 Halljad fiam s fogadd el mondásaimat, hogy megsokasodjanak a te életed évei.
Slyš, synu můj, a přijmi řeči mé, a tak rozmnoží se léta života tvého.
11 Bölcsesség útjára tanítottalak, járattalak az egyenesség nyomdokaiban.
Cestě moudrosti učím tě, vedu tě stezkami přímými.
12 Jártadban nem szorul meg lépésed, s ha futsz, nem botlasz meg.
Když choditi budeš, nebude ssoužen krok tvůj, a poběhneš-li, neustrčíš se.
13 Ragaszkodjál az oktatáshoz, ne hagyd abba, óvd meg őt, mert ő az életed.
Chopiž se učení, nepouštěj, ostříhej ho, nebo ono jest život tvůj.
14 A gonoszok ösvényére ne menj, és ne haladj a rosszak útján.
Na stezku bezbožných nevcházej, a nekráčej cestou zlostníků.
15 Vesd el, ne vonulj rajta, térj le róla s vonulj el.
Opusť ji, nechoď po ní, uchyl se od ní, a pomiň jí.
16 Mert nem alusznak, ha rosszat nem tesznek, s el van rabolva álmuk, ha botlást nem okoznak.
Neboť nespí, leč zlost provedou; anobrž zahánín bývá sen jejich, dokudž ku pádu nepřivodí,
17 Mert ették a gonoszság kenyerét és az erőszakoskodás borát isszák.
Proto že jedí chléb bezbožnosti, a víno loupeží pijí.
18 S az igazak ösvénye akár a fényes napvilág, mely egyre világosabb lesz a nappal megszilárdultáig;
Ale stezka spravedlivých jako světlo jasné, kteréž rozmáhá se, a svítí až do pravého dne.
19 a gonoszok útja akár az éjhomály, nem tudják, miben botlanak meg.
Cesta pak bezbožných jako mrákota; nevědí, na čem se ustrčiti mohou.
20 Fiam, szavaimra figyelj, mondásaimra hajtsad füledet;
Synu můj, slov mých pozoruj, k řečem mým nakloň ucha svého.
21 ne mozduljanak el szemeid elől, őrizd azokat szíved belsejében:
Nechať neodcházejí od očí tvých, ostříhej jich u prostřed srdce svého.
22 mert élet azok megtalálóik számára s egész testöknek gyógyulás.
Nebo životem jsou těm, kteříž je nalézají, i všemu tělu jejich lékařstvím.
23 Minden őrzendőnél jobban óvjad szívedet, mert abból erednek az élet forrásai.
Přede vším, čehož se stříci sluší, ostříhej srdce svého, nebo z něho pochází život.
24 Vesd le magadról a szájnak görbeségét, s az ajkak ferdeségét távolítsd el magadtól.
Odlož od sebe převrácenost úst, a zlost rtů vzdal od sebe.
25 Szemeid előre tekintsenek és szempilláid egyenesen nézzenek magad elé.
Oči tvé ať k dobrým věcem patří, a víčka tvá ať přímě hledí před tebou.
26 Mérlegeld lábad nyomdokát s mind az útjaid megszilárdulnak.
Zvaž stezku noh svých, a všecky cesty tvé ať jsou spraveny.
27 Ne hajolj jobbra és balra, távoztasd lábadat a rossztól.
Neuchyluj se na pravo ani na levo, odvrať nohu svou od zlého.
