Példabeszédek 31
1 Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.
Verba Lamuelis regis. Visio qua erudivit eum mater sua.
2 Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?
[Quid, dilecte mi? quid, dilecte uteri mei? quid, dilecte votorum meorum?
3 Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.
Ne dederis mulieribus substantiam tuam, et divitias tuas ad delendos reges.
4 Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!
Noli regibus, o Lamuel, noli regibus dare vinum, quia nullum secretum est ubi regnat ebrietas;
5 Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.
et ne forte bibant, et obliviscantur judiciorum, et mutent causam filiorum pauperis.
6 Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;
Date siceram mœrentibus, et vinum his qui amaro sunt animo.
7 igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.
Bibant, et obliviscantur egestatis suæ, et doloris sui non recordentur amplius.
8 Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.
Aperi os tuum muto, et causis omnium filiorum qui pertranseunt.
9 Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.
Aperi os tuum, decerne quod justum est, et judica inopem et pauperem.]
10 Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.
[Mulierem fortem quis inveniet? procul et de ultimis finibus pretium ejus.
11 Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.
Confidit in ea cor viri sui, et spoliis non indigebit.
12 Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.
Reddet ei bonum, et non malum, omnibus diebus vitæ suæ.
13 Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.
Quæsivit lanam et linum, et operata est consilia manuum suarum.
14 Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.
Facta est quasi navis institoris, de longe portans panem suum.
15 Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.
Et de nocte surrexit, deditque prædam domesticis suis, et cibaria ancillis suis.
16 Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.
Consideravit agrum, et emit eum; de fructu manuum suarum plantavit vineam.
17 Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.
Accinxit fortitudine lumbos suos, et roboravit brachium suum.
18 Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.
Gustavit, et vidit quia bona est negotiatio ejus; non extinguetur in nocte lucerna ejus.
19 Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.
Manum suam misit ad fortia, et digiti ejus apprehenderunt fusum.
20 Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.
Manum suam aperuit inopi, et palmas suas extendit ad pauperem.
21 Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.
Non timebit domui suæ a frigoribus nivis; omnes enim domestici ejus vestiti sunt duplicibus.
22 Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.
Stragulatam vestem fecit sibi; byssus et purpura indumentum ejus.
23 Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.
Nobilis in portis vir ejus, quando sederit cum senatoribus terræ.
24 Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kanaáninak.
Sindonem fecit, et vendidit, et cingulum tradidit Chananæo.
25 Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.
Fortitudo et decor indumentum ejus, et ridebit in die novissimo.
26 Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.
Os suum aperuit sapientiæ, et lex clementiæ in lingua ejus.
27 Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.
Consideravit semitas domus suæ, et panem otiosa non comedit.
28 Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.
Surrexerunt filii ejus, et beatissimam prædicaverunt; vir ejus, et laudavit eam.
29 Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.
Multæ filiæ congregaverunt divitias; tu supergressa es universas.
30 Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.
Fallax gratia, et vana est pulchritudo: mulier timens Dominum, ipsa laudabitur.
31 Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!
Date ei de fructu manuum suarum, et laudent eam in portis opera ejus.]
