Példabeszédek 31
1 Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.
Worte des Königs Lemuel; die Lehre, die seine Mutter ihm gab:
2 Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?
Was soll ich dir raten, mein Sohn, du Sohn meines Leibes, du Sohn meiner Gelübde?
3 Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.
Opfere nicht den Weibern deine Kraft, noch deine Zeit denen, welche die Könige entnerven!
4 Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!
Es ziemt sich für Könige nicht, Lemuel, es ziemt sich für Könige nicht, Wein zu trinken, noch für Fürsten der Hang zu berauschendem Getränk!
5 Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.
Sie könnten über dem Trinken das Gesetz vergessen und ein falsches Urteil fällen all dem unglücklichen Volk.
6 Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;
Gebt starkes Getränk denen, die untergehen, und Wein den betrübten Seelen!
7 igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.
So können sie über dem Trinken ihre Armut vergessen und brauchen nicht mehr an ihr Leid zu denken.
8 Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.
Tue deinen Mund auf für den Stummen, für das Recht aller Verlassenen!
9 Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.
Tue deinen Mund auf, richte recht und verteidige den Elenden und Armen!
10 Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.
Ein wackeres Weib (wer findet es?) ist weit mehr wert als köstliche Perlen!
11 Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.
Auf sie verläßt sich ihres Mannes Herz, und an Gewinn mangelt es ihm nicht.
12 Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.
Sie erweist ihm Gutes und nichts Böses ihr ganzes Leben lang.
13 Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.
Sie zieht Wolle und Flachs und verarbeitet es mit willigen Händen.
14 Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.
Wie die Handelsschiffe bringt sie ihr Brot aus der Ferne herbei.
15 Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.
Bevor der Morgen graut, ist sie schon auf und gibt Speise heraus für ihr Haus und befiehlt ihren Mägden.
16 Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.
Sie trachtet nach einem Acker und erwirbt ihn auch; mit dem Ertrag ihrer Hände pflanzt sie einen Weinberg an.
17 Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.
Sie gürtet ihre Lenden mit Kraft und stählt ihre Arme.
18 Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.
Sie sieht, daß ihre Arbeit gedeiht; ihr Licht geht auch des Nachts nicht aus.
19 Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.
Sie greift nach dem Spinnrocken, und ihre Hände fassen die Spindel.
20 Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.
Sie tut ihre Hand dem Unglücklichen auf und reicht ihre Hände dem Armen.
21 Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.
Vor dem Schnee ist ihr nicht bange für ihr Haus, denn ihr ganzes Haus ist in Scharlach gekleidet.
22 Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.
Sie macht sich selbst Decken; Linnen und Purpur ist ihr Gewand.
23 Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.
Ihr Mann ist wohlbekannt in den Toren, wenn er unter den Ältesten des Landes sitzt.
24 Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kanaáninak.
Sie macht Hemden und verkauft sie und liefert dem Händler Gürtel.
25 Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.
Kraft und Würde ist ihr Gewand, und sie lacht des künftigen Tages.
26 Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.
Ihren Mund öffnet sie mit Weisheit, und freundliche Unterweisung ist auf ihrer Zunge.
27 Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.
Sie behält ihre Haushaltung im Auge und ißt nie das Brot der Faulheit.
28 Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.
Ihre Söhne wachsen heran und preisen sie glücklich; ihr Mann rühmt sie ebenfalls:
29 Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.
«Viele Töchter sind wackere Frauen geworden; aber du übertriffst sie alle!»
30 Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.
Anmut besticht und Schönheit vergeht; ein Weib, das den HERRN fürchtet, soll man loben.
31 Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!
Gebt ihr von den Früchten ihres Wirkens, und ihre Werke werden sie loben in den Toren!
