Példabeszédek 31
1 Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.
Die Worte an den König Lemuel, ein Spruch, den seine Mutter lehrte:
2 Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?
"Was soll ich dir, mein Sohn, was Lemuel, mein Erstgeborener, dir sagen? Nicht doch, du meines Leibes Sohn, nicht doch du Sohn, den durch Gelübde ich erworben!
3 Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.
Nicht gib den Weibern deine Kraft, noch deine Liebe Königs Freundinnen!
4 Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!
Nicht ziemt den Königen, o Lemuel, nicht ziemt den Königen der Weingenuß, so wenig, wie den Fürsten der des Bieres,
5 Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.
daß er nicht zeche und des Rechts vergäße und der Bedrückten Sache ändere.
6 Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;
Dem Elenden gebt Bier und dem betrübten Herzen Wein!
7 igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.
Er soll nur trinken und des Jammers so vergessen und seines Leids nicht mehr gedenken!
8 Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.
Tu deinen Mund für Stumme auf und für die Sache derer, die Vertretung nötig haben!
9 Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.
Tu deinen Mund auf als gerechter Herrscher, als Anwalt des Bedrängten und des Armen!"
10 Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.
Ah, wem ein wackres Weib zuteil geworden, dem geht sie über Perlenwert.
11 Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.
Bei ihrem Mann genießt sie Zutrauen, und an Gewinn fehlt es ihm nicht.
12 Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.
Charitin ist sie ihm; sie tut ihm nie ein Leid ihr ganzes Leben.
13 Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.
Die Arbeit nur ist ihre Lust; sie sieht sich um nach Wolle und nach Flachs.
14 Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.
Einem Kauffahrerschiff gleicht sie, von ferne schafft sie sich die Nahrung her.
15 Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.
Früh bricht sie in der Nacht den Schlaf, bereitet Speise ihrem Hausgesinde.
16 Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.
Gern hätte sie ein Feld; sie kauft es vom Ersparten sich und eines Weinbergs Pflanzung.
17 Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.
Hat ihre Lenden fest gegürtet, und rüstig reget sie die Arme.
18 Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.
Jetzt sieht sie, wie voran geht alles, und ihre Lampe bleibt des Nachts nicht ausgelöscht.
19 Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.
Kommt sie alsdann zum Stoff für's Spinnen, so fassen ihre Hände fest die Spindel.
20 Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.
Lädt Arme ein; dem Elenden gibt sie die Hand.
21 Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.
Mit Winterschnee nimmt für ihr Hausgesinde sie es auf; in doppelte Gewandung hüllet sie die Ihren.
22 Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.
Näht Teppiche für sich aus Linnen und aus dem Purpur Kleider.
23 Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.
Obenan steht in den Schulen ihr Gemahl, wenn mit den Ältesten des Landes er zusaminensitzt.
24 Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kanaáninak.
Phöniziens Händlern gibt sie Gürtel; ein feines Unterkleid hat sie gefertigt und verkauft es.
25 Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.
Reich, prächtig ist ihr Kleid, und so lacht sie des künftigen Tages.
26 Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.
Sie spricht, und lautere Wahrheit ist's, und was sie redet, ist nur liebevolle Lehre.
27 Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.
Tatkräftig überwacht sie ihres Hauses Ordnung, und Brot der Faulheit läßt sie nicht genießen.
28 Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.
Und wo sich ihre Kinder zeigen, preist man sie und rühmt sie, wo ihr Gatte:
29 Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.
"Viel Frauen haben wacker sich gezeigt; du aber übertriffst sie alle.
30 Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.
Wie schwinden Anmut hin und Schönheit! Ein Weib, das Furcht hat vor dem Herrn, das soll man rühmen!
31 Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!
Zollt ihr, was ihr gebührt! Selbst in den Toren künden ihre Werke ihren Ruhm."
