Példabeszédek 29
1 A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.
しばしば責られてもなほ強項なる者は救はるることなくして猝然に滅されん
2 Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.
義者ませば民よろこび 惡きもの權を掌らば民かなしむ
3 Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.
智慧を愛する人はその父を悦ばせ 妓婦に交る者はその財產を費す
4 A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.
王は公義をもて國を堅うす されど租税を征取る者はこれを滅す
5 Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.
その鄰に諂ふ者はかれの脚の前に羅を張る
6 Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.
惡人の罪の中には罟あり 然ど義者は歓び樂しむ
7 Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.
義きものは貧きものの訟をかへりみる 然ど惡人は之を知ることを願はず
8 A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.
嘲笑人は城邑を擾し 智慧ある者は怒をしづむ
9 Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.
智慧ある人おろかなる人と爭へば或は怒り或は笑ひて休むことなし
10 A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.
血をながす人は直き人を惡む されど義き者はその生命を救はんことを求む
11 Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.
愚なる者はその怒をことごとく露はし 智慧ある者は之を心に蔵む
12 Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.
君王もし虚偽の言を聽かばその臣みな惡し
13 Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.
貧者と苛酷者と偕に世にをる ヱホバは彼等の目に光をあたへ給ふ
14 Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.
眞實をもて弱者を審判する王はその位つねに堅く立つべし
15 Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.
鞭と譴責とは智慧をあたふ 任意になしおかれたる子はその母を辱しむ
16 Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.
惡きもの多ければ罪も亦おほし 義者は彼等の傾覆をみん
17 Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.
なんぢの子を懲せ さらば彼なんぢを安からしめ 又なんぢの心に喜樂を與へん
18 Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!
默示なければ民は放肆にす 律法を守るものは福ひなり
19 Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.
僕は言をもて譴むるとも改めず 彼は知れども從はざればなり
20 Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.
なんぢ言を謹まざる人を見しや 彼よりは却て愚なる者に望あり
21 Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.
僕をその幼なき時より柔かに育てなば終には子の如くならしめん
22 Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.
怒る人は爭端を起し憤る人は罪おほし
23 Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.
人の傲慢はおのれを卑くし 心に謙だる者は榮譽を得
24 Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.
盗人に黨する者はおのれの霊魂を惡むなり 彼は誓を聽けども説述べず
25 Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.
人を畏るれば罟におちいる ヱホバをたのむ者は護られん
26 Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.
君の慈悲を求むる者はおほし 然れど人の事を定むるはヱホバによる
27 Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.
不義をなす人は義者の惡むところ 義くあゆむ人は惡者の惡むところなり
