Példabeszédek 27
1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod mit szül a nap.
Ne glorieris in crastinum, ignorans quid superventura pariat dies.
2 Dicsérjen más téged és ne tenszájad idegen és ne tenajkaid.
Laudet te alienus, et non os tuum: extraneus, et non labia tua.
3 Kő nehézsége, föveny súlyossága: de az oktalannak bosszúsága kettejöknél nehezebb.
Grave est saxum, et onerosa arena: sed ira stulti utroque gravior.
4 Indulatnak kegyetlensége és haragnak áradása; de ki állhat meg a féltékenység előtt?
Ira non habet misericordiam, nec erumpens furor: et impetum concitati ferre quis poterit?
5 Jobb a nyílt feddés, mint a rejtett szeretet.
Melior est manifesta correptio, quam amor absconditus.
6 Hűségesek a barátnak verései, s bőségesek a gyűlölőnek csókjai.
Meliora sunt vulnera diligentis, quam fraudulenta oscula odientis.
7 Jóllakott lélek tapossa a színmézet, de éhező léleknek minden keserű édes.
Anima saturata calcabit favum: et anima esuriens etiam amarum pro dulci sumet.
8 Mint madár, mely elbujdosik fészkéből, olyan a férfi, ki elbujdosik helyéből.
Sicut avis transmigrans de nido suo, sic vir qui derelinquit locum suum.
9 Olaj meg füstölőszer megörvendezteti a szívet: olyan a barát édessége lelkének tanácsából.
Unguento et variis odoribus delectatur cor: et bonis amici consiliis anima dulcoratur.
10 Barátodat és atyád barátját el ne hagyd, és testvéred házába ne menj szerencsétlenséged napján; jobb a közeli szomszéd, mint távoli testvér.
Amicum tuum, et amicum patris tui ne dimiseris: et domum fratris tui ne ingrediaris in die afflictionis tuæ. Melior est vicinus iuxta, quam frater procul.
11 Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek gyalázómnak!
Stude sapientiæ fili mi, et lætifica cor meum, ut possis exprobranti respondere sermonem.
12 Az okos látta a bajt és elrejtőzött; az együgyűek tova haladtak, lakoltak.
Astutus videns malum, absconditus est: parvuli transeuntes sustinuerunt dispendia.
13 Vedd el ruháját, mert kezeskedett másért, az idegen nőért zálogold őt meg.
Tolle vestimentum eius, qui spopondit pro extraneo: et pro alienis, aufer ei pignus.
14 A ki barátját fennhangon áldja korán reggel, átoknak tudatik az be neki.
Qui benedicit proximo suo voce grandi, de nocte consurgens maledicenti similis erit.
15 Csepegő eresz esőzés napján és czivódó asszony egyenlő;
Tecta perstillantia in die frigoris, et litigiosa mulier comparantur:
16 a ki őt elrejtette, szelet rejtett el, és olaj a jobbjában elkiáltja magát.
qui retinet eam, quasi qui ventum teneat, et oleum dexteræ suæ vocabit.
17 Vasat vason élesítenek, és ember élesíti társának tekintetét.
Ferrum ferro exacuitur, et homo exacuit faciem amici sui.
18 A ki őrzi a fügefát, enni fogja gyümölcsét, s a ki megőrzi urát, azt tisztelni fogják.
Qui servat ficum, comedet fructus eius: et qui custos est domini sui, glorificabitur.
19 Mint a víz az arczot az arcznak, úgy a szív az embert az embernek.
Quomodo in aquis resplendent vultus prospicientium, sic corda hominum manifesta sunt prudentibus.
Infernus et perditio numquam implentur: similiter et oculi hominum insatiabiles: (Sheol h7585)
21 Tégely az ezüstnek, kohó az aranynak, és az ember dicsérete szerint. Mert nem örökké tart a gazdagság; avagy a korona nemzedékre meg nemzedékre marad-e?
Quomodo probatur in conflatorio argentum, et in fornace aurum: sic probatur homo ore laudantis. Cor iniqui inquirit mala, cor autem rectum inquirit scientiam.
22 Ha megtöröd az oktalant mozsárban dara között a törővel, nem távozik tőle az ő oktalansága. Eltűnt a fű, mutatkozott a sarjú, és betakaríttatnak a hegyek füvei;
Si contuderis stultum in pila quasi ptisanas feriente desuper pilo, non auferetur ab eo stultitia eius.
23 Ismerd meg jól nyájad színét, fordítsd szívedet a nyájakra.
Diligenter agnosce vultum pecoris tui, tuosque greges considera:
Non enim habebis iugiter potestatem: sed corona tribuetur in generationem et generationem.
Aperta sunt prata, et apparuerunt herbæ virentes, et collecta sunt fœna de montibus.
26 juhok a ruházásodra és mező vételárául bakok;
Agni ad vestimentum tuum: et hœdi, ad agri pretium.
27 és kecskék teje eleségedül elegendő, házad népe eleségéül, meg élelmül szolgálóidnak.
Sufficiat tibi lac caprarum in cibos tuos, et in necessaria domus tuæ: et ad victum ancillis tuis.
