Példabeszédek 26
1 Mint a hó nyáron és mint eső aratáskor, úgy nem illő a tisztelet a balgához.
Kā sniegs vasarai un lietus pļaujamam laikam, tā ģeķim nepieder gods.
2 Mint a veréb, midőn költözik, mint a fecske, midőn repül: olyan az oknélküli átok, nem következik be.
Kā putns nolidinājās, kā bezdelīga aizskrien, tā nenopelnīti lāsti neaizņem.
3 Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és vessző a balgák hátának.
Zirgam pātaga, ēzelim iemaukti un ģeķa mugurai rīkste.
4 Ne felelj a balgának az ő oktalansága szerint, nehogy hasonló légy hozzá te is.
Neatbildi ģeķim pēc viņa ģeķības, ka tu viņam līdzi netopi.
5 Felelj a balgának oktalansága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében.
Atbildi ģeķim pēc viņa ģeķības, ka viņš pats neturās par gudru.
6 Levágja lábait, erőszakot iszik, a ki üzenetet küld balgával.
Darbu uzticēt nelgam rokā, ir nocirst kājas un izbaudīt briesmas.
7 Lelógnak a lábszárak a sántáról: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
Kā klibam karājās kājas, tā ģeķa mutē gudrības vārdi.
8 Mint a ki követ köt meg parittyában, olyan a ki a balgának tiszteletet ad.
Kas ģeķim dod godu, ir kā kas akmeni piesien pie lingas.
9 Tüske akadt a részeg kezébe: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
Kā ērkšķi, kas tikuši piedzēruša rokā, tāds ir sakāms vārds ģeķu mutē.
10 Íjász, a ki mindenkit megsebesít: olyan az, ki balgát bérel föl és csavargókat bérel föl.
Manīgs visu izdara; bet kas nelgu der, sader tekuli.
11 Mint kutya, mely visszatér okádásához: balga, a ki megismételi oktalanságát.
Kā suns atiet pie saviem vēmekļiem, tā pat ģeķis atgriežas atpakaļ pie savas ģeķības.
12 Láttál valakit, a ki bölcs a maga szemében – reménye van a balgának, inkább mint neki.
Kad tu redzi vīru, kas savās acīs gudrs, tad no muļķa vairāk cerības, nekā no tāda.
13 Mondta a rest: fenevad van az úton, oroszlán a piaczok közt.
Sliņķis saka: „Jauns lauva uz ceļa, lauva uz ielām!“
14 Az ajtó megfordul a sarkában s a rest az ő ágyában.
Durvis grozās eņģēs, un sliņķis savā gultā.
15 Bedugta kezét a rest a tálba, restelli szájához visszavinni.
Sliņķis slēpj savu roku azotē, un tam grūti to atkal pie mutes likt.
16 Bölcsebb a rest a maga szemében, mint heten, kik ésszel felelnek.
Sliņķis savā prātā gudrāks nekā septiņi, kas runā prātīgi.
17 Megfogja az ebnek füleit: a ki arra menve felháborodik pörön, mely nem az övé.
Kas garām ejot iejaucās citu ķildā, ir kā kas suni ņem aiz ausīm.
18 Mint a hóbortos, ki tüzes szereket lő, nyilakat meg halált:
Tā kā, kad (ārprātīgs) par smieklu šautu ar šķēpiem un nāvīgām bultām,
19 olyan azon ember, ki megcsalta felebarátját és azt mondja: hiszen én tréfálok.
Tā pat ir, kas savu tuvāko pievīlis saka: Vai to par smieklu vien nedarīju?
20 Fa híján elalszik a tűz, mikor nincs suttogó, elhallgat a viszály.
Kad malkas nav, tad uguns izdziest, un kad lišķa nav, tad ķilda rimst.
21 Szén a parázsnak és fa a tűznek és viszálykodás embere a pörnek szítására!
Kā ogles liesmu un malka uguni, tā rējējs cilvēks saceļ ķildu.
22 A suttogó szavai akár a csemege, s azok leszálltak a testnek kamaráiba.
Lišķa vārdi ir kā saldi kumosi un iet visai pie sirds.
23 Salakos ezüst rávonva cserépre: forró ajkak és gonosz szív.
Dedzīgi vārdi, bet neganta sirds ir poda gabals pārvilkts ar netīru sudrabu.
24 Ajkaival tetteti magát a gyűlölő, de belsejében cselt hány.
Kas tevi ienīst, ir ar muti draugs, bet savā sirdī viņš domā uz viltu.
25 Midőn kedvessé teszi hangját, ne higyj ő benne, mert hét utálatosság van szívében.
Kad tas mīlīgi runā, tad netici viņam, jo septiņas negantības viņa sirdī.
26 Eltakarja magát a gyűlölet ámítással: nyilvánvalóvá lesz rosszasága a gyülekezetben.
Lai gan ienaidu aizsedz ar viltu, tomēr viņa niknums ļaužu priekšā nāks gaismā.
27 A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.
Kas bedri rok, tas tanī iekritīs, un kas akmeni veļ uz to tas atvelsies.
28 A hazug nyelv gyűlöli a kiket összezúzott, és a sima száj elcsúszást okoz.
Viltus mēle ienīst to, kam pati dzēlusi, un mīksta mute padara nelaimi.
