Példabeszédek 26
1 Mint a hó nyáron és mint eső aratáskor, úgy nem illő a tisztelet a balgához.
As snow in summer, and as rain in harvest, So honour [is] not comely for a fool.
2 Mint a veréb, midőn költözik, mint a fecske, midőn repül: olyan az oknélküli átok, nem következik be.
As a bird by wandering, as a swallow by flying, So reviling without cause doth not come.
3 Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és vessző a balgák hátának.
A whip is for a horse, a bridle for an ass, And a rod for the back of fools.
4 Ne felelj a balgának az ő oktalansága szerint, nehogy hasonló légy hozzá te is.
Answer not a fool according to his folly, Lest thou be like to him — even thou.
5 Felelj a balgának oktalansága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében.
Answer a fool according to his folly, Lest he be wise in his own eyes.
6 Levágja lábait, erőszakot iszik, a ki üzenetet küld balgával.
He is cutting off feet, he is drinking injury, Who is sending things by the hand of a fool.
7 Lelógnak a lábszárak a sántáról: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
Weak have been the two legs of the lame, And a parable in the mouth of fools.
8 Mint a ki követ köt meg parittyában, olyan a ki a balgának tiszteletet ad.
As one who is binding a stone in a sling, So [is] he who is giving honour to a fool.
9 Tüske akadt a részeg kezébe: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
A thorn hath gone up into the hand of a drunkard, And a parable in the mouth of fools.
10 Íjász, a ki mindenkit megsebesít: olyan az, ki balgát bérel föl és csavargókat bérel föl.
Great [is] the Former of all, And He is rewarding a fool, And is rewarding transgressors.
11 Mint kutya, mely visszatér okádásához: balga, a ki megismételi oktalanságát.
As a dog hath returned to its vomit, A fool is repeating his folly.
12 Láttál valakit, a ki bölcs a maga szemében – reménye van a balgának, inkább mint neki.
Thou hast seen a man wise in his own eyes, More hope of a fool than of him!
13 Mondta a rest: fenevad van az úton, oroszlán a piaczok közt.
The slothful hath said, 'A lion [is] in the way, A lion [is] in the broad places.'
14 Az ajtó megfordul a sarkában s a rest az ő ágyában.
The door turneth round on its hinge, And the slothful on his bed.
15 Bedugta kezét a rest a tálba, restelli szájához visszavinni.
The slothful hath hid his hand in a dish, He is weary of bringing it back to his mouth.
16 Bölcsebb a rest a maga szemében, mint heten, kik ésszel felelnek.
Wiser [is] the slothful in his own eyes, Than seven [men] returning a reason.
17 Megfogja az ebnek füleit: a ki arra menve felháborodik pörön, mely nem az övé.
Laying hold on the ears of a dog, [Is] a passer-by making himself wrath for strife not his own.
18 Mint a hóbortos, ki tüzes szereket lő, nyilakat meg halált:
As [one] pretending to be feeble, Who is casting sparks, arrows, and death,
19 olyan azon ember, ki megcsalta felebarátját és azt mondja: hiszen én tréfálok.
So hath a man deceived his neighbour, And hath said, 'Am not I playing?'
20 Fa híján elalszik a tűz, mikor nincs suttogó, elhallgat a viszály.
Without wood is fire going out, And without a tale-bearer, contention ceaseth,
21 Szén a parázsnak és fa a tűznek és viszálykodás embere a pörnek szítására!
Coal to burning coals, and wood to fire, And a man of contentions to kindle strife.
22 A suttogó szavai akár a csemege, s azok leszálltak a testnek kamaráiba.
The words of a tale-bearer [are] as self-inflicted wounds, And they have gone down [to] the inner parts of the heart.
23 Salakos ezüst rávonva cserépre: forró ajkak és gonosz szív.
Silver of dross spread over potsherd, [Are] burning lips and an evil heart.
24 Ajkaival tetteti magát a gyűlölő, de belsejében cselt hány.
By his lips doth a hater dissemble, And in his heart he placeth deceit,
25 Midőn kedvessé teszi hangját, ne higyj ő benne, mert hét utálatosság van szívében.
When his voice is gracious trust not in him, For seven abominations [are] in his heart.
26 Eltakarja magát a gyűlölet ámítással: nyilvánvalóvá lesz rosszasága a gyülekezetben.
Hatred is covered by deceit, Revealed is its wickedness in an assembly.
27 A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.
Whoso is digging a pit falleth into it, And the roller of a stone, to him it turneth.
28 A hazug nyelv gyűlöli a kiket összezúzott, és a sima száj elcsúszást okoz.
A lying tongue hateth its bruised ones, And a flattering mouth worketh an overthrow!
