< Példabeszédek 25 >

1 Ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedtek Chizkija, Jehúda királyának emberei.
Šie arīdzan ir Salamana sakāmie vārdi, ko Hizkijas, Jūda ķēniņa, vīri ir sakrājuši.
2 Isten dicsősége elrejteni a dolgot, s a királyok dicsősége: kikutatni a dolgot.
Dieva gods ir, kādu lietu apslēpt, bet ķēniņu gods ir, kādu lietu izdibināt.
3 Az ég magasságra s a föld mélységre – s a királyok szíve kikutathatatlan.
Debess ir augsta, un zeme dziļa, un ķēniņu sirds neizdibinājama.
4 Eltávolították a salakot az ezüstből, s előállt az ötvös számára az edény:
Atšķir sārņus no sudraba, tad tiek kausētājam trauks;
5 távolítsák el a gonoszt a király elől, s megszilárdul az igazság által trónja.
Atšķir bezdievīgo nost no ķēniņa, tad viņa goda krēsls ar taisnību top stiprināts.
6 Ne büszkélkedjél a király előtt és a nagyoknak helyére ne állj;
Nelielies ķēniņa priekšā un nestājies lielu kungu vietā.
7 mert jobb, ha mondják neked: jer fel ide, semhogy megalázzanak a nemes előtt, a hogy látták szemeid.
Jo tas ir labāki, ka tev saka: „Virzies augšup!“nekā ka tevi pazemo vareno priekšā, ko tavas acis redz.
8 Ne indulj hamar pörre, mert ugyan mit teszel majd a végén; mikor téged megszégyenít felebarátod.
Nepārsteidzies strīdēties; jo citādi, ko tu galā darīsi, kad tavs tuvākais tevi gānījis.
9 Pörödet viseld felebarátoddal, de másnak titkát ne áruld el;
Izšķir pats savas ķildas ar savu tuvāko un neatklāj cita noslēpumu,
10 nehogy meggyalázzon téged az, a ki hallja, és rossz híred nem szűnik meg.
Ka tevi nerāj, kas to dzird, un tavam kaunam nav gala.
11 Arany almák ezüst díszítményekben: a maga módjára elmondott szó.
Vārds īstenā laikā runāts ir zelta āboli sudraba traukos.
12 Arany gyűrű és színarany ékszer: bölcs feddő halló fülnek.
Gudrs pamācītājs paklausīgām ausīm ir zelta gredzens un zelta ķēdes.
13 Mint hónak hidege aratás napján, olyan a hűséges követ a küldőinek, és urának lelkét felüdíti.
Kā sniega dzestrums pļaujamā laikā, tāds ir uzticams kalps tam, kas to sūta; jo tas atspirdzina sava kunga dvēseli.
14 Felhők meg szél, de nincs eső: ember, ki dicsekedik hazug adománnyal.
Kas ar dāvanām lielās melodams, ir kā mākoņi un vējš bez lietus.
15 Hosszantűrés által rábeszélhető a fejedelem és puha nyelv csontot tör.
Ar lēnu garu pierunā valdnieku un ar mīkstu mēli lauž kaulus.
16 Mézet találtál, egyél a míg elég neked, nehogy, jól lakván vele, kihánynád.
Medu atradis, ēd savu tiesu, ka tu pārēdies to neizvem.
17 Gyérré tedd lábadat barátod házában, nehogy jól lakván veled, meggyűlölne téged.
Reti vien cel savu kāju tuvākā namā, ka viņš tevis neapnīkst un tevis neienīst.
18 Buzogány és kard és élesített nyíl: ember, a ki felebarátja ellen hamis tanúként vall.
Kas pret savu tuvāko dod nepatiesu liecību, ir kā veseris un zobens un asa bulta.
19 Romlott fog, tántorgó láb: menedék, mely cserben hagy a szorongatás napján.
Uz neuzticamu paļauties bēdu dienā ir izlūzis zobs un kliba kāja.
20 A ki leveti a ruhát fagynak napján, eczet a salétromra: olyan a ki énekeket énekel szomorú szívre.
Kas noskumušai sirdij dziesmas dzied, ir kā kad drēbes novelk ziemas laikā un kā etiķis uz sāls.
21 Ha éhezik gyűlölőd, adj ennie kenyeret, és ha, szomjazik, adj innia vizet;
Kad tavs ienaidnieks izsalcis, ēdini viņu ar maizi, un kad izslāpis, dzirdini viņu ar ūdeni;
22 mert parazsat kaparsz fejére, és az Örökkévaló megfizet neked.
Jo tā tu sakrāsi kvēlošas ogles uz viņa galvas, un Tas Kungs tev to atmaksās.
23 Az északi szél esőt szül, és bosszús arczot a titkos nyelv.
Ziemelis dzemdē lietu, un glūnētāja mēle skābu ģīmi.
24 Jobb a háztető sarkában lakni, mint czivódó asszony és közös ház.
Nama augšā kaktiņā dzīvot ir labāki, nekā namā kopā ar rējēju sievu.
25 Hideg víz a bágyadt lélekre, olyan a jó hír messze országból.
Laba ziņa no tālas zemes ir dzestrs ūdens izslāpušai dvēselei.
26 Fölkavart forrás és elrontott kútfő: az igaz, a ki meginog a gonosz előtt.
Taisnais, kas bezdievīga priekšā lokās, ir sajukusi aka un sajaukts avots.
27 Mézet sokat enni nem jó, s a dicsőség kutatása dicsőség.
Daudz medus ēst nav labi, un savu paša godu meklēt nav gods.
28 Város, melybe rést törtek, mely fal nélkül van: ember, kinek indulatára nincsen fékezés.
Kas prātu nemāk valdīt, ir izlauzta pilsēta bez mūriem.

< Példabeszédek 25 >