Példabeszédek 24
1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Misunn ikkje vonde menneskje, og hav ikkje hug til å vera med deim.
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
For hjarta deira tenkjer på vald, og um ulukka talar lipporne deira.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
Med visdom byggjer ein hus, og med vit grunngfester ein det,
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
og med kunnskap fær ein romi fulle av alle slag dyre og gilde ting.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
Ein vis mann er sterk, og ein kunnig er veldug i kraft.
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
Klok styring skal du bruka når du fører krig, hev du mange rådvise menn gjeng det godt.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Visdom heng for høgt for fåmingen, i porten let han ikkje upp sin munn.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
Den som tenkjer på å gjere vondt, honom kallar me ein fuling.
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
Synd er dårskaps råd, og spottaren er ei gruv for folk.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Misser du modet når trengsla kjem, då er di kraft for trong.
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
Berga deim som dei fører til dauden, og dei som vinglar til rettarstaden, haldt deim att!
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
Um du segjer: «Me visste det ikkje, ser du, » tru ikkje han som veg hjarto, skynar det, og han som agtar på sjæli di, veit det, og han løner mannen etter hans gjerning?
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
Et honning, son min, for den er god, og sjølvrunnen honning er søt for din gom.
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
Lær sameleis visdom for sjæli di! Finn du honom, so hev du ei framtid, og di von skal ikkje verta til inkjes.
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Lur ikkje, du gudlause, på rettferdig manns bustad, legg ikkje heimen hans i øyde!
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
For sju gonger dett den rettferdige og stend upp att, men dei gudlause stuper når ulukka kjem.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
Når din fiend’ fell, so gled deg ikkje, og når han stupar, fegnast ei ditt hjarta!
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
Elles vil Herren sjå det og mislika det og venda frå honom vreiden sin.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Harmast ei yver illgjerdsmenner, misunn ikkje dei gudlause!
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
For den vonde hev ingi framtid; lampa åt gudlause sloknar.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Ottast Herren, son min, og kongen! Gakk ikkje i lag med upprørsmenner!
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
For brått kjem ulukka yver deim, og kven veit når åri deira fær ein usæl ende?
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Desse ordi er og av vismenner. Det er ikkje godt når ein gjer mannemun i domen.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
Den som segjer til den skuldige: «Du er uskuldig.» Honom vil folkeslag banna og folk forbanna;
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
men deim som refsar han, gjeng det vel, og velsigning av godt kjem yver deim.
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Ein kyss på lipporne er det når einkvan gjev det rette svaret.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Fullfør yrket ditt ute, og gjer det ferdigt for deg på marki! Sidan kann du byggja deg hus
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
ver ikkje vitne mot næsten din utan grunn, for du vil vel’kje svika med lipporne dine?
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
Seg ikkje: «Som han hev gjort med meg, so vil eg gjera med han. Eg vil løna mannen etter hans gjerning.»
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
Eg gjekk framum ein lat manns mark, og vinhagen til eit vitlaust menneskje,
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
og sjå, han var vaksen full av tistlar, grunnen var yvergrodd med netlor, og steingarden kringom var riven ned.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
Og eg skygnde på det og agta på det, eg såg det, og denne lærdomen tok eg:
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
«Endå litt soving, endå litt blunding, endå litt kvild med henderne i kross!
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
So kjem armodi di som ein farande fant, og naudi som skjoldvæpna mann.»
