Példabeszédek 24
1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Neiekarsies uz nelabiem cilvēkiem un nekāro būt ar viņiem;
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
Jo viņu sirds domā uz postu, un viņu lūpas runā mokas.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
Ar gudrību uzceļ namu un ar saprašanu to stiprina,
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
Un ar samaņu pilda kambarus ar visādu dārgu un jauku bagātību.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
Gudrs vīrs ir spēcīgs, un vīrs, kam atzīšana, ir varens spēkā;
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
Jo ar gudriem padomiem tu izvedīsi savu karu, un uzvarēšana ir, kur padoma devēju papilnam.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Ģeķim gudrība ir neaizsniedzama; savu muti lai tas neatdara pilsētas vārtos.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
Kas tīšām ļaunu dara, tas jāsauc blēdis pār visiem blēžiem.
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
Ģeķības nodomi ir grēks, un mēdītājs cilvēkiem ir negantība.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Ja tu bēdu dienā nogursi, tad tavs spēks pagalam.
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
Glāb, kas uz nāvi pazudināti, un kas pie kaušanas top vesti, vai tu no tiem atrausies?
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
Ja tu saki: „Redzi, mēs to nezinām!“Vai tad tas, kas sirdis pārmana, to nemana, un kas tavu dvēseli pasargā, to nezin un cilvēkiem neatmaksās pēc viņu darba?
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
Ēd, mans dēls, medu, jo tas ir labs, un tīrs medus ir salds tavā mutē;
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
Tāpat tavai dvēselei būs gudrības atzīšana, ja tu to atrodi; jo ir pastara diena, un tava gaidīšana nebūs veltīga.
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Neglūn, tu bezdievīgais, uz taisnā dzīvokli, neposti viņa vietu;
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
Jo taisnais krīt septiņ reiz un ceļas augšām; bet bezdievīgie nogrimst nelaimē.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
Nepriecājies, kad tavs ienaidnieks krīt, un lai tava sirds nelīksmojās, kad viņš klūp,
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
Ka Tas Kungs to neredz, un tas viņa acīm neriebj, un viņš savu dusmību no tā nenovērš.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Neapskaities par ļauniem un neiekarsies par bezdievīgiem!
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
Jo ļaunam nenāk cerētais gals; bezdievīgo spīdeklis izdzisīs.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Mans dēls, bīsties To Kungu un ķēniņu, un nejaucies ar dumpiniekiem.
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
Jo piepeši nāks viņiem nediena, - un abēju sodu, kas to zin!
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Arī šie ir gudro vārdi: Tiesā cilvēka vaigu uzlūkot nav labi.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
Kas uz vainīgo saka: „Tev taisnība!“to cilvēki lād un ļaudis ienīst.
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
Bet tie (viņiem) mīļi, kas (tādu) pārmāca, un pār tiem nāks visu labākā svētība.
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Kas pareizi atbildējis, ir kā saldu muti devis.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Padari savu darbu laukā un apkopies tīrumā, un tad vēl uztaisi savu namu.
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
Nedod velti liecību pret savu tuvāko! Vai tu mānīsi ar savām lūpām?
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
Nesaki: „Kā viņš man darījis, tā es viņam darīšu; es tam atmaksāšu pēc viņa darba!“
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
Es gāju gar sliņķa tīrumu un gar ģeķa vīna kalnu.
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
Un redzi, tur auga tik nātres vien, un dadži pārņēma visu, un viņa akmeņu mūris bija sagruvis.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
Un es to ieraudzīju, to liku vērā: es to redzēju, ņēmos mācību:
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
Guli maķenīt, snaud maķenīt, saliec maķenīt rokas miegā;
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
Tad tava nabadzība tev pienāks nākdama, un tavs trūkums kā apbruņots vīrs.
