Példabeszédek 24
1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Ne æmuleris viros malos, nec desideres esse cum eis:
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
quia rapinas meditatur mens eorum, et fraudes labia eorum loquuntur.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
Sapientia ædificabitur domus, et prudentia roborabitur.
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
In doctrina replebuntur cellaria, universa substantia pretiosa et pulcherrima.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
Vir sapiens fortis est, et vir doctus robustus et validus:
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
quia cum dispositione initur bellum, et erit salus ubi multa consilia sunt.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Excelsa stulto sapientia; in porta non aperiet os suum.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
Qui cogitat mala facere stultus vocabitur:
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
cogitatio stulti peccatum est, et abominatio hominum detractor.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Si desperaveris lassus in die angustiæ, imminuetur fortitudo tua.
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
Erue eos qui ducuntur ad mortem, et qui trahuntur ad interitum, liberare ne cesses.
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
Si dixeris: Vires non suppetunt; qui inspector est cordis ipse intelligit: et servatorem animæ tuæ nihil fallit, reddetque homini juxta opera sua.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
Comede, fili mi, mel, quia bonum est, et favum dulcissimum gutturi tuo.
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
Sic et doctrina sapientiæ animæ tuæ: quam cum inveneris, habebis in novissimis spem, et spes tua non peribit.
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Ne insidieris, et quæras impietatem in domo justi, neque vastes requiem ejus.
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
Septies enim cadet justus, et resurget: impii autem corruent in malum.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
Cum ceciderit inimicus tuus ne gaudeas, et in ruina ejus ne exsultet cor tuum:
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
ne forte videat Dominus, et displiceat ei, et auferat ab eo iram suam.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Ne contendas cum pessimis, nec æmuleris impios:
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
quoniam non habent futurorum spem mali, et lucerna impiorum extinguetur.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Time Dominum, fili mi, et regem, et cum detractoribus non commiscearis:
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
quoniam repente consurget perditio eorum, et ruinam utriusque quis novit?
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Hæc quoque sapientibus. Cognoscere personam in judicio non est bonum.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
Qui dicunt impio: Justus es: maledicent eis populi, et detestabuntur eos tribus.
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
Qui arguunt eum laudabuntur, et super ipsos veniet benedictio.
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Labia deosculabitur qui recta verba respondet.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Præpara foris opus tuum, et diligenter exerce agrum tuum, ut postea ædifices domum tuam.
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
Ne sis testis frustra contra proximum tuum, nec lactes quemquam labiis tuis.
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
Ne dicas: Quomodo fecit mihi, sic faciam ei; reddam unicuique secundum opus suum.
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
Per agrum hominis pigri transivi, et per vineam viri stulti:
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
et ecce totum repleverant urticæ, et operuerant superficiem ejus spinæ, et maceria lapidum destructa erat.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
Quod cum vidissem, posui in corde meo, et exemplo didici disciplinam.
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
Parum, inquam, dormies, modicum dormitabis; pauxillum manus conseres ut quiescas:
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
et veniet tibi quasi cursor egestas, et mendicitas quasi vir armatus.
