Példabeszédek 24
1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
