Példabeszédek 24
1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Be not envious of evil men, And desire not to be with them.
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
For destruction doth their heart meditate, And perverseness do their lips speak.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
By wisdom is a house builded, And by understanding it establisheth itself.
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
And by knowledge the inner parts are filled, [With] all precious and pleasant wealth.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
Mighty [is] the wise in strength, And a man of knowledge is strengthening power,
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
For by plans thou makest for thyself war, And deliverance [is] in a multitude of counsellors.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Wisdom [is] high for a fool, In the gate he openeth not his mouth.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
Whoso is devising to do evil, Him they call a master of wicked thoughts.
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
The thought of folly [is] sin, And an abomination to man [is] a scorner.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Thou hast shewed thyself weak in a day of adversity, Straitened is thy power,
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
If [from] delivering those taken to death, And those slipping to the slaughter — thou keepest back.
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
When thou sayest, 'Lo, we knew not this.' Is not the Ponderer of hearts He who understandeth? And the Keeper of thy soul He who knoweth? And He hath rendered to man according to his work.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
Eat my son, honey that [is] good, And the honeycomb — sweet to thy palate.
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
So [is] the knowledge of wisdom to thy soul, If thou hast found that there is a posterity And thy hope is not cut off.
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Lay not wait, O wicked one, At the habitation of the righteous. Do not spoil his resting-place.
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
For seven [times] doth the righteous fall and rise, And the wicked stumble in evil.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
In the falling of thine enemy rejoice not, And in his stumbling let not thy heart be joyful,
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
Lest Jehovah see, and [it be] evil in His eyes, And He hath turned from off him His anger.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Fret not thyself at evil doers, Be not envious at the wicked,
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
For there is not a posterity to the evil, The lamp of the wicked is extinguished.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Fear Jehovah, my son, and the king, With changers mix not up thyself,
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
For suddenly doth their calamity rise, And the ruin of them both — who knoweth!
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
These also are for the wise: — To discern faces in judgment is not good.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
Whoso is saying to the wicked, 'Thou [art] righteous,' Peoples execrate him — nations abhor him.
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
And to those reproving it is pleasant, And on them cometh a good blessing.
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Lips he kisseth who is returning straightforward words.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Prepare in an out-place thy work, And make it ready in the field — go afterwards, Then thou hast built thy house.
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
Be not a witness for nought against thy neighbour, Or thou hast enticed with thy lips.
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
Say not, 'As he did to me, so I do to him, I render to each according to his work.'
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
Near the field of a slothful man I passed by, And near the vineyard of a man lacking heart.
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
And lo, it hath gone up — all of it — thorns! Covered its face have nettles, And its stone wall hath been broken down.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
And I see — I — I do set my heart, I have seen — I have received instruction,
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
A little sleep — a little slumber — A little folding of the hands to lie down.
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
And thy poverty hath come [as] a traveller, And thy want as an armed man!
