Példabeszédek 24
1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Be not thou envious of wicked men, neither crave to be with them;
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
For, violence, their heart muttereth, and, mischief, their lips do speak.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
In wisdom, is a house builded, and, in understanding, is it established;
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
And, in knowledge, chambers are filled, with all acquisitions, costly and fair.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
A wise man, is mighty, and, a man of knowledge, becometh alert in vigour.
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
Surely, with concerted measures, shalt thou make for thyself war, and, success, lieth in the greatness of the counsellor.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Unattainable to a foolish man, are the dictates of wisdom, in the gate, he openeth not his mouth.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
He that deviseth to do mischief, him, shall men call, a master of plots.
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
The purpose of folly, is sin, and, an abomination to mankind, is a buffoon.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Thou hast been slothful in the day of straitness, Strait, is thy strength.
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
Deliver thou such as are being led forth to death, and, them who are tottering to slaughter, oh that thou wouldst hold back!
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
Though thou say, Lo! we knew not this, Shall not, he that proveth hearts, himself, discern? And, he that formeth thy soul, himself, know? and bring back to a son of earth according to his deed?
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
My son, eat thou honey, because it is good, —and droppings from the comb [because they are] sweet to thy palate:
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
Thus, take knowledge of wisdom, for thine own soul; If thou find it, then there is a future, and, thine expectation, shall not be cut off.
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Do not lie in wait, thou lawless man, against the home of the righteous, —neither destroy thou his place of rest;
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
For, seven times, may the righteous fall and yet arise, but, lawless men, shall stumble into calamity.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
When thine enemy falleth, do not thou rejoice, and, when he stumbleth, let not thy heart exult:
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
Lest Yahweh see it, and it be wicked in his eyes, and he turn away from him his anger.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Burn not with vexation against evil doers, be not envious of lawless men;
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
For there shall be no future for the wicked, The lamp of the lawless, shall go out.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Revere thou Yahweh, my son, and the king, and, with the fickle, have thou no fellowship;
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
For, suddenly, shall arise their calamity; and, the misfortune of their years, who knoweth?
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
These things also, concern the wise, To take note of faces in judgment, is not good.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
He that saith to the lawless man, Righteous, thou art, peoples shall denounce him, populations shall curse him;
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
But, to reprovers, one should be pleasant, and, upon them, should come an excellent blessing:
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Lips, should one kiss with one who answereth in right words.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Prepare, in the open, thy work, and make ready, in the field, for thyself, Afterwards, shalt thou build thy house.
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
Do not become a needless witness against thy neighbour, so mightest thou open too wide thy lips:
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
Do not say—According to what he hath done to me, so, will I do to him, I will repay every one according to his work.
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
By the field of the sluggard, I passed, and by the vineyard of a man lacking sense;
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
And lo! there had come up all over it—thorns, there had covered the face thereof—thistles, and, the stone fence thereof, had been thrown down.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
So I observed it, for myself, I applied my heart, I looked—I accepted correction:
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
A little sleep, a little slumber, a little folding of the hands to rest:
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
So shall come in, as a highwayman, thy poverty, and, thy want, as one armed with a shield.
