< Példabeszédek 24 >

1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Misund ej onde Folk, hav ikke lyst til at være med dem;
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
thi deres Hjerte pønser paa Vold, deres Læbers Ord volder Men.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
Ved Visdom bygges et Hus, ved Indsigt holdes det oppe,
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
ved Kundskab fyldes Kamrene med alskens kosteligt, herligt Gods.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
Vismand er større end Kæmpe, kyndig Mand mer end Kraftkarl.
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
Thi Krig skal du føre efter modent Overlæg, vel staar det til, hvor mange giver Raad.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Visdom er Daaren for høj, han aabner ej Munden i Porten.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
Den, der har ondt i Sinde, kaldes en rænkefuld Mand.
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
Hvad en Daare har for, er Synd, en Spotter er Folk en Gru.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Taber du Modet paa Trængslens Dag, da er din Kraft kun ringe.
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
Frels dem, der slæbes til Døden, red dem, der vakler hen for at dræbes.
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
Siger du: »Se, jeg vidste det ikke« — mon ej han, der vejer Hjerter, kan skønne? Han, der tager Vare paa din Sjæl, han ved det, han gengælder Mennesker, hvad de har gjort.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
Spis Honning, min Søn, det er godt, og Kubens Saft er sød for din Gane;
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
vid, at saa er og Visdom for Sjælen! Naar du finder den, har du en Fremtid, dit Haab bliver ikke til intet.
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Lur ej paa den retfærdiges Bolig, du gudløse, ødelæg ikke hans Hjem;
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
thi syv Gange falder en retfærdig og staar op, men gudløse styrter i Fordærv.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
Falder din Fjende, saa glæd dig ikke, snubler han, juble dit Hjerte ikke,
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
at ikke HERREN skal se det med Mishag og vende sin Vrede fra ham.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Græm dig ej over Ugerningsmænd, misund ikke de gudløse;
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
thi den onde har ingen Fremtid, gudløses Lampe gaar ud.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Frygt HERREN og Kongen, min Søn, indlad dig ikke med Folk, som gør Oprør;
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
thi brat kommer Ulykke fra dem, uventet Fordærv fra begge.
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Ogsaa følgende Ordsprog er af vise Mænd. Partiskhed i Retten er ilde.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
Mod den, som kender en skyldig fri, er Folkeslags Banden, Folkefærds Vrede;
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
men dem, der dømmer med Ret, gaar det vel, dem kommer Lykkens Velsignelse over.
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Et Kys paa Læberne giver den, som kommer med ærligt Svar.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Fuldfør din Gerning udendørs, gør dig færdig ude paa Marken og byg dig siden et Hus!
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
Vidn ikke falsk mod din Næste, vær ikke letsindig med dine Læber;
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
sig ikke: »Jeg gør mod ham, som han gjorde mod mig, jeg gengælder hver hans Gerning.«
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
Jeg kom forbi en lad Mands Mark og et uforstandigt Menneskes Vingaard;
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
se, den var overgroet af Tidsler, ganske skjult af Nælder; Stendiget om den laa nedbrudt.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
Jeg skued og skrev mig det bag Øre, jeg saa og tog Lære deraf:
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
Lidt Søvn endnu, lidt Blund, lidt Hvile med samlagte Hænder:
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
Som en Stimand kommer da Fattigdom over dig, Trang som en skjoldvæbnet Mand.

< Példabeszédek 24 >