Példabeszédek 24
1 Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni;
Nenásleduj lidí zlých, aniž žádej bývati s nimi.
2 mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik.
Nebo o zhoubě přemýšlí srdce jejich, a rtové jejich o trápení mluví.
3 Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg;
Moudrostí vzdělán bývá dům, a rozumností upevněn.
4 és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal.
Skrze umění zajisté pokojové naplněni bývají všelijakým zbožím drahým a utěšeným.
5 Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű.
Muž moudrý jest silný, a muž umělý přidává síly.
6 Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában.
Nebo skrze rady opatrné svedeš bitvu, a vysvobození skrze množství rádců.
7 Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját.
Vysoké jsou bláznu moudrosti; v bráně neotevře úst svých.
8 A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják.
Kdo myslí zle činiti, toho nešlechetným nazovou.
9 Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló.
Zlé myšlení blázna jest hřích, a ohavnost lidská posměvač.
10 Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd.
Budeš-li se lenovati ve dni ssoužení, špatná bude síla tvá.
11 Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád.
Vytrhuj jaté k smrti; nebo od těch, ješto se chýlí k zabití, což bys se zdržel?
12 Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint.
Díš-li: Aj, nevěděli jsme o tom: zdaliž ten, jenž zpytuje srdce, nerozumí, a ten, kterýž jest strážce duše tvé, nezná, a neodplatí každému podlé skutků jeho?
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek:
Synu můj, jez med, nebo dobrý jest, a plást sladký dásním tvým.
14 ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki.
Tak umění moudrosti duši tvé. Jestliže ji najdeš, onať bude mzda, a naděje tvá nebude vyťata.
15 Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét;
Nečiniž úkladů, ó bezbožníče, příbytku spravedlivého, a nekaz odpočinutí jeho.
16 mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben.
Nebo ač sedmkrát padá spravedlivý, však zase povstává, bezbožníci pak padají ve zlém.
17 Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved;
Když by padl nepřítel tvůj, neraduj se, a když by klesl, nechať nepléše srdce tvé,
18 nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját.
Aby snad nepopatřil Hospodin, a nelíbilo by se to jemu, a odvrátil by od něho hněv svůj.
19 Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra;
Nehněvej se příčinou zlostníků, aniž následuj bezbožných.
20 mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik.
Nebo zlý nebude míti odplaty; svíce bezbožných zhasne.
21 Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze;
Boj se Hospodina, synu můj, i krále, a k neustavičným se nepřiměšuj.
22 mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri?
Nebo v náhle nastane bída jejich, a pomstu obou těch kdo zná?
23 Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Také i toto moudrým náleží: Přijímati osobu v soudu není dobré.
24 A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek;
Toho, kdož říká bezbožnému: Spravedlivý jsi, klnouti budou lidé, a v ošklivost jej vezmou národové.
25 de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása.
Ale kteříž kárají, budou potěšeni, a přijde na ně požehnání dobrého.
26 Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol.
Bude líbati rty toho, kdož mluví slova pravá.
27 Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat.
Nastroj vně dílo své, a sprav je sobě na poli; potom také vystavíš dům svůj.
28 Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal?
Nebývej svědkem všetečným proti bližnímu svému, aniž lahodně namlouvej rty svými.
29 Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint.
Neříkej: Jakž mi učinil, tak mu učiním; odplatím muži tomu podlé skutku jeho.
30 Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett;
Přes pole muže lenivého šel jsem, a přes vinici člověka nemoudrého,
31 s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva.
A aj, porostlo všudy trním, přikryly všecko kopřivy, a ohrada kamenná její byla zbořená.
32 Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem.
A vida to, posoudil jsem toho; vida, vzal jsem to k výstraze.
33 Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj;
Maličko pospíš, maličko zdřímeš, maličko složíš ruce, abys poležel,
34 majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
V tom přijde jako pocestný chudoba tvá, a nouze tvá jako muž zbrojný.
