Példabeszédek 23
1 Midőn leülsz étkezni az uralkodóval, ügyelve ügyelj arra, hogy ki van előtted;
Kad tu sēdies, maizi ēst ar valdnieku, tad ņem labi vērā, kas tavā priekšā.
2 kést tennél a torkodra, ha vágynak vagy az embere.
Tu nazi lieci pie savas rīkles, ja esi negausis cilvēks.
3 Ne kívánkozzál csemegéi után, hisz hazugság étele az.
Neiegribies viņa gardumu; jo tā ir viltus maize.
4 Ne fáradozzál, hogy meggazdagodj, eszességednél fogva hagyj föl avval.
Nedzenies bagāts tapt, atmet tādu savu padomu.
5 A mint ráröpíted szemeidet, nincs meg; mert bizony szárnyakat csinál magának, mint a sas, mely az égbe röpül.
Vai tu savām acīm ļausi laisties, kur nav nekā? Jo tas tiešām ņemsies spārnus, kā ērglis, kas pret debesi skrien.
6 Ne étkezzél az irigyszeműnek ételéből és ne kívánkozzál csemegéi után.
Neēd tā maizi, kam skaudīga acs, un nekāro viņa gardumus;
7 Mert olyan ő, a mint lelkében számítgat; egyél és igyál mondja neked, de szíve nincs veled.
Jo kādas viņa sirds domas, tāds viņš ir. „Ēd un dzer!“tā viņš tev saka, bet viņa sirds nav ar tevi.
8 Falatodat, melyet megettél, kihányod, elvesztegetted kedves beszédeidet.
Tavi kumosi, ko tu ieēdis, tev būs jāaizvemj, un tavi mīlīgie vārdi būs bijuši veltīgi.
9 Balgának fülei előtt ne beszélj, mert kigúnyolná szavaid eszes voltát.
Nerunā priekš ģeķa ausīm; jo viņš tik nievās tavus prātīgos vārdus.
10 Ne told el az ősrégi határt, s az árvák földjeibe ne lépj be;
Neatcel vecās robežas un nenāc uz bāreņu tīrumiem;
11 mert megváltójuk erős, ő viszi majd ügyüket ellened.
Jo viņu atriebējs ir varens; tas iztiesās viņu tiesu pret tevi.
12 Nyújtsd oda az oktatásnak szívedet és füledet a tudás mondásainak.
Loki savu sirdi pie pamācīšanas un savas ausis pie prātīgas valodas.
13 Ne vond meg a fiútól a fenyítést; midőn vesszővel vered, nem hal meg;
Neatrauj bērnam pārmācību; ja tu viņu ar rīkstēm šaustīsi, tad tādēļ jau nemirs.
Tu viņu šaustīsi ar rīkstēm un izglābsi viņa dvēseli no elles. (Sheol h7585)
15 Fiam, ha bölcs lett a szíved, örül az én szívem is;
Mans dēls, ja tava sirds gudra, tad mana sirds priecāsies, tiešām tā priecāsies;
16 és vigadnak veséim, mikor ajkaid egyeneset beszélnek.
Un manas īkstis no prieka lēks, ja tavas lūpas runās skaidrību.
17 Ne irigykedjék szíved a vétkesekre, hanem istenfélelemben legyen egész nap.
Lai tava sirds nedeg uz grēciniekiem; bet turies vienmēr Tā Kunga bijāšanā.
18 Mert bizony van jövendő, és reményed nem írtatik ki.
Jo tiešām nāks pastara diena, un tava gaidīšana nebūs veltīga.
19 Halljad, fiam te, és légy bölcs, és igazítsd az útra szívedet.
Klausies tu, mans bērns, un esi gudrs un turi savu sirdi taisnā ceļā.
20 Ne légy azok közt, kik bort isznak, azok közt, kik húsban dőzsölnek.
Neesi ar vīna dzērājiem, kas rijot savu pašu miesu rij;
21 Mert az iszákos és dőzsölő elszegényedik, és rongyokba, öltöztet a szendergés.
Jo dzērājs un rijējs panīks, un paģiras vilks skrandas mugurā.
22 Hallgass atyádra, a ki téged nemzett, s ne gúnyolódjál, midőn megvénült az anyád.
Klausi savam tēvam, kas tevi dzemdinājis, un nenicini savu māti, kad tā būs veca.
23 Igazságot szerezz és ne add el, bölcsességet és oktatást és értelmet.
Pērc patiesību, un nepārdod gudrību, pamācīšanu un atzīšanu.
24 Ujjongva ujjong az igaznak atyja, s a ki bölcsnek szülője, örül vele.
Ar lielu prieku priecāsies taisnā tēvs, un kas gudru dzemdina, tas līksmosies par viņu.
25 Örüljön atyád és anyád, és ujjongjon az, ki téged szült.
Lai tavs tēvs un tava māte priecājās, un lai līksmojās, kas tevi dzemdējusi.
26 Adjad, fiam, szívedet énnekem, és szemeid óvják meg az útjaimat.
Dod man savu sirdi, mans dēls, un lai mans ceļš tavām acīm labi patīk.
27 Mert mélységes verem a parázna nő, és szűk kút az idegen nő;
Jo mauka ir dziļa bedre, un sveša sieva šaura aka.
28 sőt mint a rabló, úgy leselkedik ő, és hűteleneket az emberek közt gyarapít.
Tiešām tā glūn kā laupītājs, un vairo atkāpējus pasaulē.
29 Kinek jaj; kinek baj, kinek viszálykodás, kinek panasz, kinek sebek ok nélkül, kinek szemek vörössége?
Kam gaudas? Kam vaidi? Kam bāršanās? Kam žēlabas? Kam skrambas par velti? Kam neskaidras acis?
30 Azoknak, kik későig ülnek a bor mellett, azoknak, kik bemennek vizsgálni a kevert italt.
Tiem, kas pie vīna kavējās, tiem, kas nāk salda dzēriena meklēt.
31 Ne nézd a bort, mint piroslik, mint mutatja színét a serlegben, simán csúszik le!
Neskaties pēc vīna, ka viņš tāds sarkans, ka biķerī tas zvīļo, ka tik vēlīgi nostaigā lejā.
32 A végén mar mint a kígyó, és mint a baziliszk sebesít.
Pēc viņš dzeļ kā čūska un dur kā odze.
33 Szemeid idegen dolgokat látnak majd, és szíved ferdeségeket beszél;
Tavas acis skatās pēc svešām sievām, un tava sirds runā netiklību,
34 s olyan lész, mint a ki a tenger közepén fekszik s mint a ki fekszik az árbócznak tetején.
Un tu esi, kā kas jūras vidū guļ, un kā kas masta virsgalā guļ.
35 Megvertek, nem fájt nekem, ütöttek, nem éreztem; mikor ébredek föl? Még továbbra is keresem.
„Mani sit, bet man nesāp; mani grūsta, bet es nejūtu. Kad jel uzmodīšos? Tad sākšu atkal no gala!“
