Példabeszédek 23
1 Midőn leülsz étkezni az uralkodóval, ügyelve ügyelj arra, hogy ki van előtted;
Quando sederis ut comedas cum principe, diligenter attende quae apposita sunt ante faciem tuam:
2 kést tennél a torkodra, ha vágynak vagy az embere.
et statue cultrum in gutture tuo, si tamen habes in potestate animam tuam,
3 Ne kívánkozzál csemegéi után, hisz hazugság étele az.
ne desideres de cibis eius, in quo est panis mendacii.
4 Ne fáradozzál, hogy meggazdagodj, eszességednél fogva hagyj föl avval.
Noli laborare ut diteris: sed prudentiae tuae pone modum.
5 A mint ráröpíted szemeidet, nincs meg; mert bizony szárnyakat csinál magának, mint a sas, mely az égbe röpül.
Ne erigas oculos tuos ad opes, quas non potes habere: quia facient sibi pennas quasi aquilae, et volabunt in caelum.
6 Ne étkezzél az irigyszeműnek ételéből és ne kívánkozzál csemegéi után.
Ne comedas cum homine invido, et ne desideres cibos eius:
7 Mert olyan ő, a mint lelkében számítgat; egyél és igyál mondja neked, de szíve nincs veled.
quoniam in similitudinem arioli, et coniectoris, aestimat quod ignorat. Comede et bibe, dicet tibi: et mens eius non est tecum.
8 Falatodat, melyet megettél, kihányod, elvesztegetted kedves beszédeidet.
Cibos, quos comederas, evomes: et perdes pulchros sermones tuos.
9 Balgának fülei előtt ne beszélj, mert kigúnyolná szavaid eszes voltát.
In auribus insipientium ne loquaris: qui despicient doctrinam eloquii tui.
10 Ne told el az ősrégi határt, s az árvák földjeibe ne lépj be;
Ne attingas parvulorum terminos: et agrum pupillorum ne introeas:
11 mert megváltójuk erős, ő viszi majd ügyüket ellened.
Propinquus enim illorum fortis est: et ipse iudicabit contra te causam illorum.
12 Nyújtsd oda az oktatásnak szívedet és füledet a tudás mondásainak.
Ingrediatur ad doctrinam cor tuum: et aures tuae ad verba scientiae.
13 Ne vond meg a fiútól a fenyítést; midőn vesszővel vered, nem hal meg;
Noli subtrahere a puero disciplinam: si enim percusseris eum virga, non morietur.
Tu virga percuties eum: et animam eius de inferno liberabis. (Sheol h7585)
15 Fiam, ha bölcs lett a szíved, örül az én szívem is;
Fili mi, si sapiens fuerit animus tuus, gaudebit tecum cor meum:
16 és vigadnak veséim, mikor ajkaid egyeneset beszélnek.
et exultabunt renes mei, cum locuta fuerint recta labia tua.
17 Ne irigykedjék szíved a vétkesekre, hanem istenfélelemben legyen egész nap.
Non aemuletur cor tuum peccatores: sed in timore Domini esto tota die:
18 Mert bizony van jövendő, és reményed nem írtatik ki.
quia habebis spem in novissimo, et praestolatio tua non auferetur.
19 Halljad, fiam te, és légy bölcs, és igazítsd az útra szívedet.
Audi fili mi, et esto sapiens: et dirige in via animum tuum.
20 Ne légy azok közt, kik bort isznak, azok közt, kik húsban dőzsölnek.
Noli esse in conviviis potatorum, nec in comessationibus eorum, qui carnes ad vescendum conferunt:
21 Mert az iszákos és dőzsölő elszegényedik, és rongyokba, öltöztet a szendergés.
quia vacantes potibus, et dantes symbola consumentur, et vestietur pannis dormitatio.
22 Hallgass atyádra, a ki téged nemzett, s ne gúnyolódjál, midőn megvénült az anyád.
Audi patrem tuum, qui genuit te: et ne contemnas cum senuerit mater tua.
23 Igazságot szerezz és ne add el, bölcsességet és oktatást és értelmet.
Veritatem eme, et noli vendere sapientiam, et doctrinam, et intelligentiam.
24 Ujjongva ujjong az igaznak atyja, s a ki bölcsnek szülője, örül vele.
Exultat gaudio pater iusti: qui sapientem genuit, laetabitur in eo.
25 Örüljön atyád és anyád, és ujjongjon az, ki téged szült.
Gaudeat pater tuus, et mater tua, et exultet quae genuit te.
26 Adjad, fiam, szívedet énnekem, és szemeid óvják meg az útjaimat.
Praebe fili mi cor tuum mihi: et oculi tui vias meas custodiant.
27 Mert mélységes verem a parázna nő, és szűk kút az idegen nő;
Fovea enim profunda est meretrix: et puteus angustus, aliena.
28 sőt mint a rabló, úgy leselkedik ő, és hűteleneket az emberek közt gyarapít.
Insidiatur in via quasi latro, et quos incautos viderit, interficiet.
29 Kinek jaj; kinek baj, kinek viszálykodás, kinek panasz, kinek sebek ok nélkül, kinek szemek vörössége?
Cui vae? cuius patri vae? cui rixae? cui foveae? cui sine causa vulnera? cui suffusio oculorum?
30 Azoknak, kik későig ülnek a bor mellett, azoknak, kik bemennek vizsgálni a kevert italt.
Nonne his, qui commorantur in vino, et student calicibus epotandis?
31 Ne nézd a bort, mint piroslik, mint mutatja színét a serlegben, simán csúszik le!
Ne intuearis vinum quando flavescit, cum splenduerit in vitro color eius: ingreditur blande,
32 A végén mar mint a kígyó, és mint a baziliszk sebesít.
sed in novissimo mordebit ut coluber, et sicut regulus venena diffundet.
33 Szemeid idegen dolgokat látnak majd, és szíved ferdeségeket beszél;
Oculi tui videbunt extraneas, et cor tuum loquetur perversa.
34 s olyan lész, mint a ki a tenger közepén fekszik s mint a ki fekszik az árbócznak tetején.
Et eris sicut dormiens in medio mari, et quasi sopitus gubernator, amisso clavo:
35 Megvertek, nem fájt nekem, ütöttek, nem éreztem; mikor ébredek föl? Még továbbra is keresem.
et dices: Verberaverunt me, sed non dolui: traxerunt me, et ego non sensi: quando evigilabo, et rursus vina reperiam?
