Példabeszédek 23
1 Midőn leülsz étkezni az uralkodóval, ügyelve ügyelj arra, hogy ki van előtted;
Když sedneš k jídlu se pánem, pilně šetř, co jest před tebou.
2 kést tennél a torkodra, ha vágynak vagy az embere.
Jinak vrazil bys nůž do hrdla svého, byl-li bys lakotný.
3 Ne kívánkozzál csemegéi után, hisz hazugság étele az.
Nežádej lahůdek jeho, nebo jsou pokrm oklamavatelný.
4 Ne fáradozzál, hogy meggazdagodj, eszességednél fogva hagyj föl avval.
Neusiluj, abys zbohatl; od opatrnosti své přestaň.
5 A mint ráröpíted szemeidet, nincs meg; mert bizony szárnyakat csinál magának, mint a sas, mely az égbe röpül.
K bohatství-liž bys obrátil oči své? Poněvadž v náhle mizí; nebo sobě zdělalo křídla podobná orličím, a zaletuje k nebi.
6 Ne étkezzél az irigyszeműnek ételéből és ne kívánkozzál csemegéi után.
Nejez chleba člověka závistivého, a nežádej lahůdek jeho.
7 Mert olyan ő, a mint lelkében számítgat; egyél és igyál mondja neked, de szíve nincs veled.
Nebo jak on sobě tebe váží v mysli své, tak ty pokrmu toho. Díť: Jez a pí, ale srdce jeho není s tebou.
8 Falatodat, melyet megettél, kihányod, elvesztegetted kedves beszédeidet.
Skyvu svou, kterouž jsi snědl, vyvrátíš, a zmaříš slova svá utěšená.
9 Balgának fülei előtt ne beszélj, mert kigúnyolná szavaid eszes voltát.
Před bláznem nemluv, nebo pohrdne opatrností řečí tvých.
10 Ne told el az ősrégi határt, s az árvák földjeibe ne lépj be;
Nepřenášej mezníku starodávního, a na pole sirotků nevcházej.
11 mert megváltójuk erős, ő viszi majd ügyüket ellened.
Silnýť jest zajisté ochránce jejich; onť povede při jejich proti tobě.
12 Nyújtsd oda az oktatásnak szívedet és füledet a tudás mondásainak.
Zaveď k učení mysl svou, a uši své k řečem umění.
13 Ne vond meg a fiútól a fenyítést; midőn vesszővel vered, nem hal meg;
Neodjímej od mladého kázně; nebo umrskáš-li jej metlou, neumřeť.
Ty metlou jej mrskávej, a tak duši jeho z pekla vytrhneš. (Sheol h7585)
15 Fiam, ha bölcs lett a szíved, örül az én szívem is;
Synu můj, bude-li moudré srdce tvé, veseliti se bude srdce mé všelijak ve mně;
16 és vigadnak veséim, mikor ajkaid egyeneset beszélnek.
A plésati budou ledví má, když mluviti budou rtové tvoji pravé věci.
17 Ne irigykedjék szíved a vétkesekre, hanem istenfélelemben legyen egész nap.
Nechť nezávidí srdce tvé hříšníku, ale raději choď v bázni Hospodinově celý den.
18 Mert bizony van jövendő, és reményed nem írtatik ki.
Nebo poněvadž jest odplata, naděje tvá nebude podťata.
19 Halljad, fiam te, és légy bölcs, és igazítsd az útra szívedet.
Slyš ty, synu můj, a buď moudrý, a naprav na cestu srdce své.
20 Ne légy azok közt, kik bort isznak, azok közt, kik húsban dőzsölnek.
Nebývej mezi pijány vína, ani mezi žráči masa.
21 Mert az iszákos és dőzsölő elszegényedik, és rongyokba, öltöztet a szendergés.
Nebo opilec a žráč zchudne, a ospánlivost v hadry obláčí.
22 Hallgass atyádra, a ki téged nemzett, s ne gúnyolódjál, midőn megvénült az anyád.
Poslouchej otce svého, kterýž tě zplodil, aniž pohrdej matkou svou, když se zstará.
23 Igazságot szerezz és ne add el, bölcsességet és oktatást és értelmet.
Pravdy nabuď, a neprodávej jí, též moudrosti, umění a rozumnosti.
24 Ujjongva ujjong az igaznak atyja, s a ki bölcsnek szülője, örül vele.
Náramně bývá potěšen otec spravedlivého, a ten, kdož zplodil moudrého, veselí se z něho.
25 Örüljön atyád és anyád, és ujjongjon az, ki téged szült.
Nechať se tedy veselí otec tvůj a matka tvá, a ať pléše rodička tvá.
26 Adjad, fiam, szívedet énnekem, és szemeid óvják meg az útjaimat.
Dej mi, synu můj, srdce své, a oči tvé cest mých ať ostříhají.
27 Mert mélységes verem a parázna nő, és szűk kút az idegen nő;
Nebo nevěstka jest jáma hluboká, a studnice těsná žena cizí.
28 sőt mint a rabló, úgy leselkedik ő, és hűteleneket az emberek közt gyarapít.
Onať také jako loupežník úklady činí, a zoufalce na světě rozmnožuje.
29 Kinek jaj; kinek baj, kinek viszálykodás, kinek panasz, kinek sebek ok nélkül, kinek szemek vörössége?
Komu běda? komu ouvech? komu svady? komu křik? komu rány darmo? komu červenost očí?
30 Azoknak, kik későig ülnek a bor mellett, azoknak, kik bemennek vizsgálni a kevert italt.
Těm, kteříž se zdržují na víně; těm, kteříž chodí, aby vyhledali strojené víno.
31 Ne nézd a bort, mint piroslik, mint mutatja színét a serlegben, simán csúszik le!
Nehleď na víno rdící se, že vydává v koflíku záři svou, a přímo vyskakuje.
32 A végén mar mint a kígyó, és mint a baziliszk sebesít.
Naposledy jako had uštípne, a jako štír ušťkne.
33 Szemeid idegen dolgokat látnak majd, és szíved ferdeségeket beszél;
Oči tvé hleděti budou na cizí, a srdce tvé mluviti bude převrácené věci,
34 s olyan lész, mint a ki a tenger közepén fekszik s mint a ki fekszik az árbócznak tetején.
A budeš jako ten, kterýž spí u prostřed moře, a jako ten, kterýž spí na vrchu sloupu bárky.
35 Megvertek, nem fájt nekem, ütöttek, nem éreztem; mikor ébredek föl? Még továbbra is keresem.
Díš: Zbili mne, a nestonal jsem, tloukli mne, a nečil jsem; když procítím, dám se zase v to.
