< Példabeszédek 20 >

1 Csúfoló a bor, zajongó a részegítő ital; és bárki megmámorodik benne, nem lesz bölcs.
Vino je potsmjevaè i silovito piæe nemirnik, i ko god za njim luta neæe biti mudar.
2 Mint fiatal oroszlán ordítása, olyan a király ijesztése, a ki magára haragítja, lelke ellen vét.
Strah je carev kao rika mladoga lava; ko ga draži, griješi svojoj duši.
3 Dicsősége a férfiúnak elállni a pörtől, de minden oktalan kitör.
Slava je èovjeku da se okani svaðe; a ko je god bezuman, upleæe se.
4 Ősztől kezdve nem szánt a rest, majd kér aratáskor, de nincs.
Radi zime ljenivac ne ore; prosi o žetvi, i ništa ne dobija.
5 Mélységes víz a tanács az ember szívében, de az értelem embere merít belőle.
Savjet je u srcu èovjeèijem duboka voda, ali èovjek razuman crpe ga.
6 A legtöbb ember – kiki hirdeti szeretetét, de hűséges embert ki talál?
Najviše ljudi hvali se svojom dobrotom; ali ko æe naæi èovjeka istinita?
7 Gáncstalanságában jár az igaz, boldogok a fiai ő utána.
Pravednik jednako hodi u bezazlenosti svojoj; blago sinovima njegovijem poslije njega!
8 A király, ki az ítélet trónján ül, szemeivel szór szét minden rosszat.
Car sjedeæi na prijestolu sudskom rasipa oèima svojim svako zlo.
9 Ki mondhatja: megtisztítottam szívemet, tiszta lettem vétkemtől;
Ko može reæi: oèistio sam srce svoje, èist sam od grijeha svojega?
10 Kétféle súlykő, kétféle mérő; az Örökkévaló utálata mindakettő.
Dvojak poteg i dvojaka mjera, oboje je mrsko Gospodu.
11 Cselekedeteiben megismerszik a fiú is, vajon tiszta s vajon egyenes-e a míve.
Po djelima svojim poznaje se i dijete hoæe li biti èisto i hoæe li biti pravo djelo njegovo.
12 Halló fül és látó szem, az Örökkévaló teremtette mind a kettőt.
Uho koje èuje, i oko koje vidi, oboje je Gospod naèinio.
13 Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedjél, nyisd ki szemeidet, lakjál jól kenyérrel.
Ne ljubi sna, da ne osiromašiš; otvoraj oèi svoje, i biæeš sit hljeba.
14 Rossz, rossz! mondja a vevő, s midőn elmegy, akkor dicsekszik.
Ne valja, ne valja, govori ko kupuje, a kad otide onda se hvali.
15 Van arany és korál bőven, de drága ékszer a tudás ajkai.
Ima zlata i mnogo bisera, ali su mudre usne najdragocjeniji nakit.
16 Vedd el ruháját, mert másért kezeskedett, és idegen nő miatt zálogold őt meg.
Uzmi haljinu onome koji se podjemèi za tuðina, uzmi zalog od njega za tuðinku.
17 Kellemes az embernek a hazugság kenyere, de azután kaviccsal telik meg a szája.
Sladak je èovjeku hljeb od prijevare, ali mu se poslije napune usta pijeska.
18 Gondolatok tanács által szilárdulnak meg, és útmutatásokkal viselj háborút.
Misli se utvrðuju savjetom; zato razumno ratuj.
19 Feltárja a titkot, ki mint rágalmazó jár, és csacskaajkúval ne állj össze.
Ko otkriva tajnu, postupa nevjerno; zato se ne miješaj s onijem koji razvaljuje usta.
20 A ki átkozza atyját és anyját, annak mécsese kialszik sötétség homályában.
Ko psuje oca svojega ili mater svoju, njegov æe se žižak ugasiti u crnom mraku.
21 Kezdetben hamarkodva szerzett birtok – annak vége nem lesz áldott.
Našljedstvo koje se iz poèetka brzo dobija, ne biva na pošljetku blagosloveno.
22 Ne mondd: Hadd fizetek rosszal; remélj az Örökkévalóhoz, s majd megsegít téged.
Ne govori: vratiæu zlo. Èekaj Gospoda, i saèuvaæe te.
23 Utálata az Örökkévalónak kétféle súlykő, és csalárd mérleg nem jó.
Mrzak je Gospodu dvojak poteg, mjerila lažna nijesu dobra.
24 Az Örökkévalótól valók a férfi léptei, s az ember – miképp értheti az utját?
Od Gospoda su koraci èovjeèji, a èovjek kako æe razumjeti put njegov?
25 Tőr az embernek hirtelen kiejteni: szentség! és azután fontolgatni a fogadalmakat.
Zamka je èovjeku da proždre svetinju, i poslije zavjeta opet da traži.
26 A gonoszokat szétszórja a bölcs király, és rájuk fordította a kereket.
Mudar car rasipa bezbožnike i pušta na njih kolo.
27 Mécsese az Örökkévalónak az ember lelke, átkutatja mind a testnek kamaráit.
Vidjelo je Gospodnje duša èovjeèija, istražuje sve što je u srcu.
28 Szeretet és hűség megóvják a királyt, és szeretettel támasztja trónját.
Milost i istina èuvaju cara, i milošæu podupire svoj prijesto.
29 Az ifjak ékessége erejök, s az öregek dísze az ősz haj.
Slava je mladiæima sila njihova, a starcima èast sijeda kosa.
30 Ütésnek kelevénye kenőcs a rosszra s a verések a test kamaráiba hatolnak.
Modrice od boja i udarci koji prodiru do srca jesu lijek zlome.

< Példabeszédek 20 >