Példabeszédek 2
1 Fiam, ha elfogadod mondásaimat és parancsaimat magadnál rejted,
Fili mi, si susceperis sermones meos, et mandata mea absconderis penes te:
2 figyeltetve füledet a bölcsségre, szívedet az értelemre hajtod;
ut audiat sapientiam auris tua, inclina cor tuum ad cognoscendam prudentiam.
3 bizony, ha az értelmességet hívod, az értelemért hallatod szavadat;
Si enim sapientiam invocaveris, et inclinaveris cor tuum prudentiæ;
4 ha keresed azt, mint az ezüstöt, s mint a kincseket kutatod:
si quæsieris eam quasi pecuniam, et sicut thesauros effoderis illam:
5 akkor megérted az Isten félelmét, s Isten megismerését találod.
tunc intelliges timorem Domini, et scientiam Dei invenies,
6 Mert az Örökkévaló ad bölcsességet, szájából tudást és értelmet;
quia Dominus dat sapientiam, et ex ore ejus prudentia et scientia.
7 üdvöt tartogat az egyeneseknek, pajzsa ő a gáncstalanul járóknak,
Custodiet rectorum salutem, et proteget gradientes simpliciter,
8 megóva a jognak ösvényeit és őrizve jámborainak útját.
servans semitas justitiæ, et vias sanctorum custodiens.
9 Akkor értesz igazságot és jogot és egyenességet – a jónak minden nyomdokát.
Tunc intelliges justitiam, et judicium, et æquitatem, et omnem semitam bonam.
10 Mert bölcsesség jut szívedbe, és tudás kedves lesz a lelkednek.
Si intraverit sapientia cor tuum, et scientia animæ tuæ placuerit,
11 Meggondolás fog őrködni feletted, értelem meg fog óvni tégedet.
consilium custodiet te, et prudentia servabit te:
12 Hogy megmentsen téged a rossznak útjától, embertől, ki ferdeségeket beszél,
ut eruaris a via mala, et ab homine qui perversa loquitur;
13 a kik elhagyják az egyenesség ösvényeit, hogy járjanak sötétség útjain;
qui relinquunt iter rectum, et ambulant per vias tenebrosas;
14 kik örülnek azon, hogy rosszat tesznek, vígadnak a rossznak ferdeségén;
qui lætantur cum malefecerint, et exsultant in rebus pessimis;
15 kik ösvényeiken fonákok s álnokok a nyomdokaiban.
quorum viæ perversæ sunt, et infames gressus eorum.
16 Hogy megmentsen téged idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette mondásait;
Ut eruaris a muliere aliena, et ab extranea quæ mollit sermones suos,
17 ki elhagyta ifjúkori társát és Istene szövetségét elfelejtette.
et relinquit ducem pubertatis suæ,
18 Mert halálra hanyatlik az ő házával és az árnyakhoz nyomdokai.
et pacti Dei sui oblita est. Inclinata est enim ad mortem domus ejus, et ad inferos semitæ ipsius. (questioned)
19 Mind, a kik bemennek hozzá, nem térnek vissza s nem érik el az élet ösvényeit.
Omnes qui ingrediuntur ad eam non revertentur, nec apprehendent semitas vitæ.
20 Azért, hogy járj a jóknak útján s megőrizzed az igazak ösvényeit.
Ut ambules in via bona, et calles justorum custodias:
21 Mert az egyenesek fogják lakni az országot és a gáncstalanok megmaradnak benne.
qui enim recti sunt habitabunt in terra, et simplices permanebunt in ea;
22 De a gonoszok ki fognak irtatni az országból és a hűtlenkedőket kiszakítják belőle.
impii vero de terra perdentur, et qui inique agunt auferentur ex ea.
