Példabeszédek 2
1 Fiam, ha elfogadod mondásaimat és parancsaimat magadnál rejted,
Mofavre'nimoke, Nagri kema antahinka kasegenima eri kagu'afi nentenka,
2 figyeltetve füledet a bölcsségre, szívedet az értelemre hajtod;
knare antahintahire kagesa neminka, kagu tumokareti hunka ama' antahi'zana e'nerinka,
3 bizony, ha az értelmességet hívod, az értelemért hallatod szavadat;
kagrama knare'zane havizanema refko hu antahintahigu'ene, ama' antahizanku'ma kezama netinka,
4 ha keresed azt, mint az ezüstöt, s mint a kincseket kutatod:
silvagu'ma hiankna hunka knare antahizankura nehakrenka, marerisa zantami frakinte'nea zanku hakreankna hunka hakresunka,
5 akkor megérted az Isten félelmét, s Isten megismerését találod.
Ra Anumzamofoma kore hunteno agoragama manizana keama nehunka, Anumzamofo antahi'zana hakrenka erifore hugahane.
6 Mert az Örökkévaló ad bölcsességet, szájából tudást és értelmet;
Na'ankure Ra Anumzamo'a knare antahiza neramigeno, Agri agipinti antahi'zane, antahi ama'ma huzamofo kea ne-e.
7 üdvöt tartogat az egyeneseknek, pajzsa ő a gáncstalanul járóknak,
Fatgo vahe'mofona knare antahiza ante avitenenteno, makazampima mani fatgoma huno mania vahe'mofona, Agra hanko zamigna nehie.
8 megóva a jognak ösvényeit és őrizve jámborainak útját.
Na'ankure Agrake fatgo vahe'mokizmia kama vano hu'zazmifina kegava nehuno, zamagu tumoteti hu'za amage'ma antaza nagara kavu'za zamifina zamagu nevazie.
9 Akkor értesz igazságot és jogot és egyenességet – a jónak minden nyomdokát.
Ana nehunka fatgo avu'avazane, fatgo huno ke refkohu avu'ava ene, maka vahe'ma mago avamente avu'ava'ma hunte'zana antahi ankeregahane.
10 Mert bölcsesség jut szívedbe, és tudás kedves lesz a lelkednek.
Na'ankure knare antahintahimo kagu'afi unefrenigeno, antahi'zamo'a, kazeri muse hugahie.
11 Meggondolás fog őrködni feletted, értelem meg fog óvni tégedet.
Knare antahizamo'a kva hugante'nenigeno, ama' antahintahimo'a kaguvazigahie.
12 Hogy megmentsen téged a rossznak útjától, embertől, ki ferdeségeket beszél,
Knare antahizamo'a kefo avu'avaza'ma nehu'za, akrehe krehe zmageru'ma neraza vahepintira, kaza huno kagu'vazigahie.
13 a kik elhagyják az egyenesség ösvényeit, hogy járjanak sötétség útjain;
Iza'o fatgo avu'avamofo kama atremo'a, hani avu'avamofo kampi nevie.
14 kik örülnek azon, hogy rosszat tesznek, vígadnak a rossznak ferdeségén;
Iza'o knare osu avu'ava'ma musema huno nehuno, akrehe krehe kefo avu'avazankuma muse nehimo'a,
15 kik ösvényeiken fonákok s álnokok a nyomdokaiban.
kama vu'zama'amo fatgo osu'neankino, havige vahe manine.
16 Hogy megmentsen téged idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette mondásait;
Arumofo a'mo monko'za huno vano nehania a'mo, nagrane eno huno kazeri savri hu'naku hanianagi, ana knare antahintahi'zamo'a kahokeno kaguvazigahie.
17 ki elhagyta ifjúkori társát és Istene szövetségét elfelejtette.
Ana a'mo nevena netreno, kahefazniare Anumzamofo avure'ma huhagerafina'a huvempa kea amefi hunemie.
18 Mert halálra hanyatlik az ő házával és az árnyakhoz nyomdokai.
Na'ankure ana a'mofo nompima ufre'sanana, fri vahe'mokizmi kumate vu'nea kampi vugahane.
19 Mind, a kik bemennek hozzá, nem térnek vissza s nem érik el az élet ösvényeit.
Agrite'ma vimo'a eteno omeno, knare asimu eri kana onkegahie.
20 Azért, hogy járj a jóknak útján s megőrizzed az igazak ösvényeit.
E'ina hu'negu knare vahe'mo'ma nevia kante nevunka, fatgo avu'ava'ma nehia vahe'mofo kante vugahane.
21 Mert az egyenesek fogják lakni az országot és a gáncstalanok megmaradnak benne.
Na'ankure hazenkezmi omane vahe'mo'za ana moparera nemani'nesage'za, maka zampima mani fatgoma nehaza vahe'mo'za ana mopare manigahaze.
22 De a gonoszok ki fognak irtatni az országból és a hűtlenkedőket kiszakítják belőle.
Hianagi kefo avu'ava'ma nehaza vahe'mokizmia ana mopafintira zamazu hunetreno, fatgoma hu'za omanisaza vahera zamahe fanane hugahie.
