Példabeszédek 2
1 Fiam, ha elfogadod mondásaimat és parancsaimat magadnál rejted,
Mijn zoon, als ge mijn woorden aanvaardt, En mijn wenken ter harte neemt,
2 figyeltetve füledet a bölcsségre, szívedet az értelemre hajtod;
Uw oren te luisteren legt naar de wijsheid, Uw aandacht richt op ervaring;
3 bizony, ha az értelmességet hívod, az értelemért hallatod szavadat;
Ja, als ge om wijsheid roept, En om inzicht uw stem verheft;
4 ha keresed azt, mint az ezüstöt, s mint a kincseket kutatod:
Als ge er naar streeft als naar geld, En er naar zoekt als naar schatten:
5 akkor megérted az Isten félelmét, s Isten megismerését találod.
Dan zult ge de vreze voor Jahweh begrijpen, Zult ge vinden de kennis van God.
6 Mert az Örökkévaló ad bölcsességet, szájából tudást és értelmet;
Want Jahweh schenkt wijsheid, Van zijn lippen komen kennis en inzicht;
7 üdvöt tartogat az egyeneseknek, pajzsa ő a gáncstalanul járóknak,
Hij houdt hulp bereid voor de braven, Is een schild voor mensen van onberispelijke wandel;
8 megóva a jognak ösvényeit és őrizve jámborainak útját.
Hij beschermt de paden des rechts, En beveiligt de weg van zijn dienaars!
9 Akkor értesz igazságot és jogot és egyenességet – a jónak minden nyomdokát.
Dan zult ge verstaan wat recht is en plicht, Recht vooruit gaan op elk goed pad.
10 Mert bölcsesség jut szívedbe, és tudás kedves lesz a lelkednek.
Want de wijsheid zal haar intrede doen in uw hart, De kennis zoet zijn voor uw ziel;
11 Meggondolás fog őrködni feletted, értelem meg fog óvni tégedet.
Het overleg zal over u waken, Het verstand de wacht bij u houden.
12 Hogy megmentsen téged a rossznak útjától, embertől, ki ferdeségeket beszél,
Zij zullen u behoeden voor de weg van het kwaad, Voor den man, die leugentaal spreekt;
13 a kik elhagyják az egyenesség ösvényeit, hogy járjanak sötétség útjain;
Voor hen, die het rechte pad hebben verlaten, En wandelen op duistere wegen;
14 kik örülnek azon, hogy rosszat tesznek, vígadnak a rossznak ferdeségén;
Voor hen, wie de misdaad een vreugde is, En die om boze plannen juichen,
15 kik ösvényeiken fonákok s álnokok a nyomdokaiban.
Die kronkelwegen gaan, En afdwalen op hun paden.
16 Hogy megmentsen téged idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette mondásait;
Zij zullen u behoeden voor een vreemde vrouw, Voor een onbekende met haar gladde taal,
17 ki elhagyta ifjúkori társát és Istene szövetségét elfelejtette.
Die den vriend van haar jeugd heeft verlaten, Het verbond van haar God heeft vergeten.
18 Mert halálra hanyatlik az ő házával és az árnyakhoz nyomdokai.
Want haar pad helt naar de dood, Naar de schimmen leiden haar wegen.
19 Mind, a kik bemennek hozzá, nem térnek vissza s nem érik el az élet ösvényeit.
Wie zich met haar inlaat, keert nooit weerom, Bereikt nimmer de paden des levens!
20 Azért, hogy járj a jóknak útján s megőrizzed az igazak ösvényeit.
Zo zult ge het pad der braven bewandelen, En de weg der rechtvaardigen houden.
21 Mert az egyenesek fogják lakni az országot és a gáncstalanok megmaradnak benne.
Want de vromen zullen de aarde bewonen, Alleen de onberispelijken blijven er op;
22 De a gonoszok ki fognak irtatni az országból és a hűtlenkedőket kiszakítják belőle.
Maar de bozen worden van de aarde verdelgd, De afvalligen eruit weggevaagd!
