< Példabeszédek 17 >
1 Jobb száraz darab kenyér és nyugalom mellette, mint ház tele háborúságos áldozatokkal.
2 Eszes szolga uralkodni fog a szégyenletes fiún, és a testvérek közt osztozkodni fog az örökségen.
3 Tégely az ezüstnek s kohó az aranynak, de a szívek vizsgálója az Örökkévaló.
4 A gonosztevő figyel a jogtalanság ajkára, a hazug hallgat a veszedelem nyelvére.
5 A ki gúnyolódik a szegényen, káromolta alkotóját, a ki őrvend szerencsétlenségen, nem marad büntetlenül.
6 Az öregek koronája gyermekeik gyermekei és a gyermekek dísze a szüleik.
7 Nem illő az aljashoz fennhéjázó beszéd, hát még a nemeshez hazug beszéd.
8 Bűvös kő a megvesztegetés gazdája szemeiben: bármerre fordul, boldogul.
9 A ki eltakarja a bűntettet, szeretetet keres, de a ki ismételgeti a dolgot, barátot választ el.
10 Mélyen hat a dorgálás az értelmesre, inkább mint mikor százszor ütik a balgát.
11 Csak bajt keres az engedetlen, a kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Találjon rá az emberre kölykétől megfosztott medve, és ne a balga az ő oktalanságában.
13 A ki rosszat fizet jóért, nem mozdul el házából a baj.
14 Víznek kieresztése a viszály kezdete: mielőtt kitörne, hagyd abba a pört.
15 A ki fölmenti a bűnöst és elítéli az igazat: az Örökkévaló utálata mindkettejük.
16 Minek is a vételár balgának kezében, hogy bölcsességet vegyen, s nincsen ész!
17 Minden időben szeret a barát, de testvér szorongatás idejére születik.
18 Esztelen ember kézbe csap, kezességet vállal felebarátja előtt.
19 A ki a bűntettet szereti, szereti a czívódást; a ki magasra teszi bejáratát, romlást keres.
20 Álnok szívű nem talál jót, s a ki nyelvével ferde, bajba esik.
21 A ki balgának szülője, az neki bánatára van, és nem örül az aljasnak atyja.
22 Örvendő szív jó gyógyítást ad, de a levert lélek kiszárítja a csontot.
23 Megvesztegetést vesz ki öléből a gonosz, hogy elhajlítsa a jog ösvényeit.
24 Az értelmesnek arcza előtt van a bölcsesség, de a balgának szemei föld végén járnak.
25 Bosszúsága atyjának a balga fiú, és keserűsége szülőanyjának.
26 Még bírságolni az igazat sem jó, megverni a nemeseket a méltányosság ellenére.
27 Visszatartja beszédét a ki tudást ismer, tartózkodó lelkű az értelmes ember,
28 Az oktalan is, midőn hallgat, bölcsnek tekintetik, a ki becsukja ajkait, értelmesnek.
