Példabeszédek 17
1 Jobb száraz darab kenyér és nyugalom mellette, mint ház tele háborúságos áldozatokkal.
Hàmake ty pilipito’e maike am-pianjiñañe, ta ty anjomba lifo-takataka mitraoke falaiñañe.
2 Eszes szolga uralkodni fog a szégyenletes fiún, és a testvérek közt osztozkodni fog az örökségen.
Ty ondevo mitoloñ’ an-kahiti’e ty hifehe ty anake mahasalatse, ie hifanjara lova aman-droahalahy.
3 Tégely az ezüstnek s kohó az aranynak, de a szívek vizsgálója az Örökkévaló.
Tranaheñe an-tsinihara ty volafoty naho an-daforo ty volamena, vaho Iehovà ro mpitsòk’ arofo.
4 A gonosztevő figyel a jogtalanság ajkára, a hazug hallgat a veszedelem nyelvére.
Mañaon-tsoñin-tsereheñe ty lo-tsereke, tsatsihe’ i remborake ty lela manivetive.
5 A ki gúnyolódik a szegényen, káromolta alkotóját, a ki őrvend szerencsétlenségen, nem marad büntetlenül.
Mañìnje i Andrianamboatse aze t’ie mañinje o rarakeo; tsy ho po-lafa ty mitohàke ami’ty hankàñe.
6 Az öregek koronája gyermekeik gyermekei és a gyermekek dísze a szüleik.
Sabakan-engen-droanjia o afe’eo, vaho enge’ o anakeo o rae’eo.
7 Nem illő az aljashoz fennhéjázó beszéd, hát még a nemeshez hazug beszéd.
Tsy mañeva i dagola ty enta-soa-fehe; lombolombo izay ty soñy vìlañe an-droandriañe.
8 Bűvös kő a megvesztegetés gazdája szemeiben: bármerre fordul, boldogul.
Vatosoa am-pihainom-pahazo aze ty falalàñe, mampitombo mb’atia mb’aroa.
9 A ki eltakarja a bűntettet, szeretetet keres, de a ki ismételgeti a dolgot, barátot választ el.
Mpipay hatea ty mpanaroñe fiolàñe, fe mampiria rañetse te mamereñ’ indroe.
10 Mélyen hat a dorgálás az értelmesre, inkább mint mikor százszor ütik a balgát.
Laleke ty itrofaha’ ty endake ami’ty mahihitse, ta ty lafa zato ami’ty dagola.
11 Csak bajt keres az engedetlen, a kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Mipay fiodiañe avao ty mpiola, aa le hañitrifañe irake masiake.
12 Találjon rá az emberre kölykétől megfosztott medve, és ne a balga az ő oktalanságában.
Hàmake hifanampe ami’ty lambon’ala nalàeñ-anake, te ami’ty dagola aman-kagegea’e.
13 A ki rosszat fizet jóért, nem mozdul el házából a baj.
Tsy ho po-hekoheko ty akiba’ ty mamereñe raty ami’ty soa.
14 Víznek kieresztése a viszály kezdete: mielőtt kitörne, hagyd abba a pört.
Hoe mampipororoake rano ty fifotoram-pifandierañe, aa le apoho i lietsey tsy hiforehetse ho aly.
15 A ki fölmenti a bűnöst és elítéli az igazat: az Örökkévaló utálata mindkettejük.
Songa tiva am’ Iehovà ty mañatò ty lo-tsereke naho ty mamàtse ty vantañe.
16 Minek is a vételár balgának kezében, hogy bölcsességet vegyen, s nincsen ész!
Aia ty dagola te hinday drala an-taña’e hikaloa’e hihitse kanao tsy an-tro’e ao ty hilala.
17 Minden időben szeret a barát, de testvér szorongatás idejére születik.
Mikoko nainai’e ty rañetse, fe nasamake ho an-tsam-poheke ty rahalahy.
18 Esztelen ember kézbe csap, kezességet vállal felebarátja előtt.
Miroe-rano ty manò-taña hiantofa’e ty songon-drañetse.
19 A ki a bűntettet szereti, szereti a czívódást; a ki magasra teszi bejáratát, romlást keres.
Mpitea fiolàñe ty mpikoko lietse, vaho mikai-rotsake ty mandranjy lalambey abo.
20 Álnok szívű nem talál jót, s a ki nyelvével ferde, bajba esik.
Tsy mahatrea hasoa ty mengok’ an-troke; vaho mihotrak’ an-kaloviloviañe ao ty aman-dela mamañahy.
21 A ki balgának szülője, az neki bánatára van, és nem örül az aljasnak atyja.
Ho aman’anahelo ty misamake ty minè; vaho tsy aman-kaehake ty rae’ i gegey.
22 Örvendő szív jó gyógyítást ad, de a levert lélek kiszárítja a csontot.
Aoly soa ty arofo mifale, fe mahamain-taolañe ty hafola-po.
23 Megvesztegetést vesz ki öléből a gonosz, hogy elhajlítsa a jog ösvényeit.
Mandrambe vokañe boak’am-pisafoa ty lahiaga, hampikelokeloke ty lalam-bantañe.
24 Az értelmesnek arcza előtt van a bölcsesség, de a balgának szemei föld végén járnak.
Añatrefa’ ty mahatsikarake ty hihitse, fe mihilohilo mb’añ’olo-tane añe ty maso’ i dagola.
25 Bosszúsága atyjának a balga fiú, és keserűsége szülőanyjának.
Mañembetse an-drae ty hagegean’ana-dahy, vaho hafairañe amy nitoly azey.
26 Még bírságolni az igazat sem jó, megverni a nemeseket a méltányosság ellenére.
Tsy mahasoa te liloveñe ty malio-tahiñe, naho ty andafañe roandriañe ty amy havañona’ey.
27 Visszatartja beszédét a ki tudást ismer, tartózkodó lelkű az értelmes ember,
Malea fisaontsy ty mahilala, mahalie-troke t’indaty maharendreke.
28 Az oktalan is, midőn hallgat, bölcsnek tekintetik, a ki becsukja ajkait, értelmesnek.
Ndra i seretsey ro atao mahihitse naho mahafianjiñe, mbore atao hendre t’ie mahatan-tsoñy.
